Előszó
Részlet a lapból:
Soha, sehol, senkinek - ez a film címe. A film erkölcsi parancsa ugyanakkor: Mindig, mindenhol, mindenkinek. Beszéljünk róla, mondják el, akik megélték, elemezzék, akik meg...
Tovább
Előszó
Részlet a lapból:
Soha, sehol, senkinek - ez a film címe. A film erkölcsi parancsa ugyanakkor: Mindig, mindenhol, mindenkinek. Beszéljünk róla, mondják el, akik megélték, elemezzék, akik meg akarják érteni mi történt mintegy 50-100 ezer emberrel, családdal, emberi viszonyokkal, érzelmekkel, félelmekkel Magyarországon, az 50-es évek elején, a kitelepítések során.
Megérintett ez a film, nyugtalanít, szorongást okoz. Megérintett, mert ugyancsak gyermekfejjel éltem át azt a kort, vissza tudom idézni az akkor meg nem értett, de átélt és érzett szorongásokat, félelmeket, torzulásokat. Nyugtalanít és még mindig szorongást okoz, mert még itt vannak a struktúrák, az intézmények, a kollektív félelmek, az "ordas eszmék", és akik hordozták és hordozhatják ugyanezeket. Emberi arcuk van, értelmes mondatokat mondanak, érvelnek, kijelentenek, esznek, isznak, sétálnak, gyermeket nemzenek. Egyszóval a diktatúrának "emberi arca és formája van", emberi bőrben jelenik meg. Ahogy József Attila írja: Világosítsd föl gyermeked, A haramiák emberek...
Vissza