"Téged Isten dicsérünk" - Bocskai István, Erdély és Magyarország fejedelme

Fülszöveg

Végigolvasva a lázadó bihari nagyúr, Bocskai István történetét, felmerülhet a kérdés, hogy valóban egy nagy formátumú történelmi személyiségről van-e szó. Történelmi távlatból tekintve a kérdést, egyértelműen igent kell válaszolnunk. 1600 körül a magyar államiság és a magyar protestantizmus válságos helyzetbe jutott, egyre erősödtek a Habsburgok abszolutista és erőszakos ellenreformációs törekvései. Könnyen a cseh forgatókönyv játszódhatott volna le, ahol 1620 után felszámolták a rendi szervezetet, s erőszakkal eltüntették a protestantizmust. Bocskai mozgalma elzárta ezt a lehetőséget, s először jelenítette meg a magyar törvényekben is az evangélikus és református egyházat. Az evangélikus egyház számára lehetővé vált a katolikustól független önálló egyházszervezet létrehozása, míg a hajdúság letelepítésével megerősödött a református Tiszántúl. Bocskai István fokozatosan kialakuló politikai koncepciója maradandó nyomot hagyott a magyar történelmen: az Erdélyi Fejedelemség a magyar államiság és a magyar protestantizmus védőbástyája lett. Ő volt az első református erdélyi fejedelem, s az őt követők, Rákóczi Zsigmond, Báthory Gábor, Bethlen Gábor, I. és II. Rákóczi György, Barcsay Ákos, Rhédey Ferenc, Kemény János és Apafi Mihály mind ehhez a felekezethez tartoztak. A református egyház a 17. században államvallássá változott, s voltak ugyan ennek a hatalmi helyzetnek súlyos hátrányai is, mégis ez tette lehetővé az egyház és a magyarság megmaradását. Vissza