Előszó
A magyar reformátusok második világtalálkozójára való készülés közben, az alkalomra megjelenő kötetre gondolva eszembe jutott egy történet. Olyan megtörtént eset, ami összetalálkozásunkat is jórészt jellemzi.
Az első gyülekezetem harangozójától hallottam: elment a vásárba malacot venni. Rátalált egy jómódú gazdára, aki szép malacokat kínált eladásra. Megalkudtak. Áldomás előtt bemutatkoztak egymásnak. Azonos volt a családi nevük. Meglepődtek, mert nevük a ritkábbak közé tartozott. Kikérdezték egymást: hol születtek, mi volt a szülők neve stb. Kiderült: a jómódú gazda és a szegény harangozónk édestestvérek. Kiskorukban menhelyre kerültek, majd nevelőszülők nevelték, és sorsuk különböző módon alakult.
Ebben a könyvben is egy népes család egymás számára ismeretlen tagjai mutatkoznak be egymásnak. Mert már szükség van a bemutatkozásra. Évtizedek teltek el, amelyekben elhomályosulhatott az a tudat, hogy a református magyarok - bárhol éljenek is - egymásnak testvérei, akik hosszú időn át elszakítottan éltek egymástól, és már-már megszokták, hogy egyedül vannak. Gondjaikat maguknak kell megoldaniuk, örömeiket is egyedül élik át. S ha a történelmi adottságokhoz még hozzávesszük korunk elidegenedési folyamatát, akkor nem is csodálkozunk állapotunkon, hiszen olykor már a természetes családok tagjai is kénytelenek bemutatkozni egymásnak.
Ezt a kötetet is az a fájdalmas felismerés hívta létre, hogy újra meg kell ismernünk egymást. Az egymás megismerése és az egymással való közösség utáni vágy hozta felszínre a második magyar református világtalálkozó gondolatát is.
Tekintsük ezt a kötetet gyorsfotók albumának, amelynek egyes képei nem mutathatják meg a teljes valóságot, de amelyek felébresztik bennünk a vágyat a részletesebb, árnyaltabb megismerésre is.
Az egymástól való elszigetelődést is előidéző évtizedek nem tették lehetővé számunkra a szervezés tudományának elsajátítását. Ezért a szervezés minden fázisában - különböző okok miatt - késésben voltunk. Későn kértük a bemutatkozó írásokat is, hiszen gyakran azt sem tudtuk, kiktől kérhetjük. Az írások elkészítésére ezért nem jutott elegendő idő. Éppen ezért: hálásan köszönjük az elkészült írásokat, és fájlaljuk az el nem készültek hiányát.
Vissza