Te vagy a tanu!

Előszó

Ha arra a sok szenvedésre és megpróbáltatásra gondolok, melyet a munkaszolgálatos bajtársaknak el kellett szenvedniük, nem akarom elhinni, hogy miképen süllyedhetett az ember annyira, hogy ezt a szégyenfoltot olyan sokan szó nélkül elnézték. Hogy nem akadtak Magyarországon a „zsidó törvények" megalkotása idején olyan államférfiak, politikusok, akik előre látták volna, hogy milyen súlyos és embertelen következményei lesznek ezeknek a törvényeknek. Én, mint honvédelmi miniszter a nemzeti életnek csak egy részénél éreztethettem befolyásomat, de ott is olyan dolgokat láttam és olyan intézkedéseket kellett tennem, amelyek rendes körülmények között elképzelhetetlenek volnának. Hadd legyek tehát én is tanuja annak, hogy mi történt a munkaszolgálat cégére alatt. Hadd legyek tanuja annak is, hogy ha történtek is súlyos kilengések, ha sok is az áldozat, melyet a munkaszolgálat követelt, ezért nem a magyar nemzet a felelős! S hogy voltak olyan vezetők is, akik tettek valamit e sok szenvedés enyhítésére.
Amikor a honvédelmi tárca elfogadása mellett kellett döntenem, egy igen magasállású katona sok szerencsét kívánt bátorságomhoz és megjegyezte, hogy nagyon nehéz és súlyos terhet veszek magamra. Sok nehéz kérdés elintézése vár (reám a miniszteri székben és ezek között a legtöbb nehézséget a „zsidó kérdés" fogja okozni. Tudtam, hogy igazat mond. Tudtam, hogy ezen a téren a honvédségnél nagyon elvadult állapotok vanna, mert az akkori államfő kihallgatásom alkalmával maga is rámutatott sok bajra. De mégis hittem, hogy szívós munkával és katonás következetességgel csak megbirkóztam e nehézségekkel, rendet teremtek e téren is. Odavezetem a honvédséget, hogy ezt a súlyos kérdést is az emberiség keretein belül: becsületesen és jóindulattal kezeljék. Vissza