Fülszöveg
H. Clay Trumbull könyve, amit az Olvasó most a kezében tart, több mint száz évvel ezelőtt jelent meg. Azóta számtalan új és hasznos eszme bukkant fel, jutott diadalra, és árasztotta el a gyermeknevelés területét. A huszadik század elején megjelent a reformpedagógia. "A gyermek nem tökéletlen felnőtt, hanem gyermek. Bánjunk vele ennek megfelelően" - tűzte zászlajára a szépen csengő jelmondatot. Néhány évtizeddel később a pszichoanalízis hódította meg a nevelésről gondolkodók egy részének a szívét. "Vegyük figyelembe a gyermek ősi ösztöneit! Ne fojtsuk el az ébredező vágyakat, ne tegyük ezáltal neurotikussá, hanem gondoskodjunk az életkorának megfelelő ösztönkielégítésről." Így foglalhatnánk össze a pszichoanalízisből fakadó pedagógiai konklúziókat. A huszadik század hatvanas éveitől napjainkig a humanista nevelési eszmék élik reneszánszukat. Mintha Rousseau szelleme támadt volna fel, Spock és Gordon a korlátok lebontását és minden tekintély elvetését hirdetik, hogy semmi se állja...
Tovább
Fülszöveg
H. Clay Trumbull könyve, amit az Olvasó most a kezében tart, több mint száz évvel ezelőtt jelent meg. Azóta számtalan új és hasznos eszme bukkant fel, jutott diadalra, és árasztotta el a gyermeknevelés területét. A huszadik század elején megjelent a reformpedagógia. "A gyermek nem tökéletlen felnőtt, hanem gyermek. Bánjunk vele ennek megfelelően" - tűzte zászlajára a szépen csengő jelmondatot. Néhány évtizeddel később a pszichoanalízis hódította meg a nevelésről gondolkodók egy részének a szívét. "Vegyük figyelembe a gyermek ősi ösztöneit! Ne fojtsuk el az ébredező vágyakat, ne tegyük ezáltal neurotikussá, hanem gondoskodjunk az életkorának megfelelő ösztönkielégítésről." Így foglalhatnánk össze a pszichoanalízisből fakadó pedagógiai konklúziókat. A huszadik század hatvanas éveitől napjainkig a humanista nevelési eszmék élik reneszánszukat. Mintha Rousseau szelleme támadt volna fel, Spock és Gordon a korlátok lebontását és minden tekintély elvetését hirdetik, hogy semmi se állja útját az "önmegvalósításnak", a személyiség teljes kibontakozásának.
Ennyi ragyogó és lenyűgözően modern eszme közepette számíthat-e figyelemre egy konzervatív, százévesnél is öregebb, nevelésről szóló könyv?
Felocsúdva az új eszmék bűvöletéből, tegyük fel józanul a kérdést: Hogyan alakult az elmúlt száz év alatt gyermekeink és fiataljaink sorsa, jelleme és erkölcsi magatartása? Nem túlzás így fogalmazni a választ: Az emberiség több ezer éves történetében soha olyan monumentális nevelési csőd nem volt még, mint amilyen az elmúlt száz év alatt kibontakozott.
Egy percig sem állítom azt, hogy nem jó, amit a reformpedagógia, a pszicho-analízis és a humanista pedagógia felfedezett.
A csődhelyzetet nem az okozza, amit ezek az áramlatok adtak, hanem az, ami hiányzik belőlük: az örökérvényű (korszakoktól, társadalmaktól és kultúráktól független) értékek közvetítése.
Ezekre az értékekre utal a Hegyi Beszédben az Úr Jézus, amikor azt mondja, hogy "ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el" (Mt 6, 19-20). Csakis mennyei értékrendből fakadhat a Földön időtálló, másokat is gazdagító erkölcsi magatartás.
Trumbull könyve éppen ezt az értékrendet mutatja be a családi élet gyakorlatára alkalmazva. Erkölcsi nyomorban szenvedő népünk körében fontos szolgálatot tölthet be ez az írás.
Vissza