Te következel

Fülszöveg

Játszanál nekünk ezen valamit? Hát hogyne, kiáltott fel Ervin lelkesülten, mondjuk Palestrinától, tudjátok, az a kedvencem! Essünk túl rajta, mondta Melák, aki húst evett vodkával, halljuk! A zongoratanár rutinból szaladt végig ujjaival a billentyűkön, nem kell hangolni, gondolta elégedetten, majd nem túl mély levegőt vett, mert azt nem szabad, és halk tenorban elkezdte: Már búcsúmat veszem Futottak az ujjai a papírbillentyűkön, fülében felzengett a csodálatos dallam, szöveg, és mire odaért, hogy elválnom tőled, sajgóbb, minden bú-uhu-húnál, nincs olyan óra, eszembe ne jutnál , már a kórust is hallotta maga mögött diszkrét piánóban, pedig ott, abban a szobában mindenki csendben volt. Halálos csendben."
„Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud" - írta Esterházy Péter a három éve elhunyt Tar Sándorról. „Arányérzéke megóvta attól, hogy a folyamatosan kifosztott és megalázott életek szószólója legyen. Több lett ennél, a krónikása lett ennek a világnak.... Tovább

Fülszöveg

Játszanál nekünk ezen valamit? Hát hogyne, kiáltott fel Ervin lelkesülten, mondjuk Palestrinától, tudjátok, az a kedvencem! Essünk túl rajta, mondta Melák, aki húst evett vodkával, halljuk! A zongoratanár rutinból szaladt végig ujjaival a billentyűkön, nem kell hangolni, gondolta elégedetten, majd nem túl mély levegőt vett, mert azt nem szabad, és halk tenorban elkezdte: Már búcsúmat veszem Futottak az ujjai a papírbillentyűkön, fülében felzengett a csodálatos dallam, szöveg, és mire odaért, hogy elválnom tőled, sajgóbb, minden bú-uhu-húnál, nincs olyan óra, eszembe ne jutnál , már a kórust is hallotta maga mögött diszkrét piánóban, pedig ott, abban a szobában mindenki csendben volt. Halálos csendben."
„Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud" - írta Esterházy Péter a három éve elhunyt Tar Sándorról. „Arányérzéke megóvta attól, hogy a folyamatosan kifosztott és megalázott életek szószólója legyen. Több lett ennél, a krónikása lett ennek a világnak. Nagy író volt, mert íróként nála alighanem senki sem ismertejobban ezt a nyomort, az országnak ezt a füstös, fekete arcát" - ezt már egy másik kolléga, Darvasi László írta róla. „Életműve - akárhonnan nézzük - csak a műfaj legjelentősebb mestereiéhez mérhető. Aki úgy állt ellen mindennemű irányzatnak, divatnak és trendnek, hogy eközben alighanem a Kádár-kori Magyarország legteljesebb irodalmi lenyomatát hagyta ránk. A bokájáig nem értek fel a korszak százezer példányos, ünnepelt sztárjai - az ezredvég magyar nyelvű novellisztikája az ő keze nyomát őrzi meg védjegyként, az ő hangján szólal számunkra meg. Életműve kezdettől a legvégéig póztalan, hiteles, igaz" - ezek pedig már Keresztury Tibor szavai.
Válogatásunk természetesen csak szűk keresztmetszetet adhat, mégis igyekeztünk olyan írásokat összegyűjteni, melyek Tar Sándor művészetének minél több erényét megmutatják. Az írások időrendben követik egymást az 1981-ben megjelent A 6714-es személy című első kötettől az utolsó könyvig, a 2004-es Az alkuig. Vissza