Te csak pipálj, Ladányi

Fülszöveg

Részlet a könyvből: Barnaleves volt tüdőstáskával, paprikáscsirke, utána főtt marhahús garnirozva, aztán vesepecsenye zöldborsóval. Ötödik fogásnak töltöttkáposzta következett, amelyben a töltelékek közt szerényen meghúzódva egy kis disznódagadó is bujkált. Miska bácsi, ábmár a csirkéből, meg a vesepecsenyéből is jól bepakolt, sőt a marhahúsból is eltüntetett vagy három darabot, nem tudott ellentállnani a kedvenc ételének és megevett négy tölteléket, meg két darab dagadót. Megivott rá egy pohár szódavizes bort, aztán, mint aki végre kibékült sorsával, körülnézett a társaságon és ezt a hézigazdához nem igen illő kijelentést tette:
- Na hát én már jóllaktam! Felőlem hozhattok, amit akartok, nem eszem többet.
Linka néni, a Miska bácsi felesége, elpirult erre levendulaszínű ruhájának a fodros krézlijéig. Restelte nagyon a házigazda beszédjét, amelynek olyan szinezete volt, mintha elegendő étel került volna már az asztalra és hogy valamiképp ellensúlyozza a vendégek előtt ez az udvariatlanságot, szives kinálással fordult a főbíró felé, aki elé éppen akkor tartotta oda az inas harmadszor a töltött káposztát: - Egyek még, kedve főbiró uram! Parancsoljon, mert éhen marad. Itt az ebéd,nem lesz egyéb semmi....
A főbíró szabadkozva hajlongott:
- Jajj, kezét csókolom, tekintetes asszony, hát mi lehetne még? Hiszen már mozogni se birok, annyit ettem!
- Akkor igyál rá egyet, - szólott Miska bácsi és a pohara után nyult, mert a szódásgép mellett ülvé, az ő tiszte volt a spriccerkészítés.
- Köszöm ássan! - mondta a főbíró és megelőzve Miska bácsit, ő maga tartotta a szódásüveg csapja alá a poharát. Vissza