Előszó
Talán sokakban felmerül a kérdés: miért kell kiadni több mint húsz év távolából egy konferencia zárójelentését. A válasz egyszerű. A Tbiliszi Konferencia teljes anyaga magyarul nem férhető hozzá, márpedig - húsz év ide vagy oda - sem azelőtt, sem azóta nem történt a környezeti nevelés kérdéseinek olyan nagyívű fölvázolása, mint ott és akkor. A Tbiliszi Konferencia alapvetően meghatározó volt a környezeti nevelés céljának, tartalmának és megoldásainak meghatározását illetően. Javaslatai (néhány kivételtől eltekintve) ma is érvényesek, gondolatmenete ma is követendő. Egy sereg kérdésben még ma is csak célként tűzhetjük ki azt, amit Tbilisziben annak idején megfogalmaztak. Ez lehet azért is, mert a konferencia résztvevői máig ható érvénnyel, perspektivikusan gondolkodtak a környezeti nevelésről, s sajnos lehet azért is, mert sok területen nem haladt eléggé előre a világ azóta.
Természetesen nem volt előzmények nélküli a Tbiliszi Konferencia sem. Már az 1972-es Stockholmi ENSZ konferencia - amely „bedobta" a világ köztudatába a környezeti kérdések fontosságát - is hangsúlyozta a nevelés fontosságát, s kifejezetten ennek a kérdésnek a megtárgyalására hívták össze 1975-ben a Belgrádi Környezeti Nevelési Műhelyt, amelynek alapozó jelentősége volt a környezeti nevelés fogalmának és követelményeinek meghatározásában. Így pl. a Belgrádi Charta fogalmazta meg először a környezeti nevelés célterületeinek azt a rendszerét, amelyet mindmáig használunk (Tudatosság, Ismeret, Attitűd, Készség, Részvétel).
Függelékben közreadjuk a Tbiliszi Konferencia krónikáját, a megnyitás és az ülések leírását, hogy az olvasók érzékeljék: milyen volt az akkori társadalmi-politikai légkör és stílus.
Közreadjuk továbbá az 1987-ben Moszkvában rendezett környezeti nevelési konferencia javaslatainak rövid ismertetését, hogy bemutassuk: mi történt Tbiliszi óta a nemzetközi színtéren. Ennek a konferenciának „Tbilisi + 10" volt a „beceneve" világosan jelezvén, hogy a konferencia szervezői számára is kiindulópont volt a Tbiliszi határozat. Moszkvában a '90-es évek környezeti nevelésének és képzésének nemzetközi stratégiáját fogalmazták meg.
Az olvasóra bízzuk annak eldöntését, hogy a Tbiliszi Konferencia zárójelentéséből napjainkban mi és hogyan érvényes. Mindenesetre: mi a magyar nyelvű kiadás előkészítése közben is rengeteget tanultunk belőle.
Victor András
Vissza