Előszó
Részlet:
1466-ban Athanáziusz Nikitin, tveri kereskedő hosszú utazásra szánta el magát.
Athanáziusz Nikitin nem volt még idős ember és tele volt életerővel. íráshoz, olvasáshoz jól értett, jó...
Tovább
Előszó
Részlet:
1466-ban Athanáziusz Nikitin, tveri kereskedő hosszú utazásra szánta el magát.
Athanáziusz Nikitin nem volt még idős ember és tele volt életerővel. íráshoz, olvasáshoz jól értett, jó megfigyelő és tudnivágyó volt.
A tveri kereskedők gyakran hallottak arról, hogy az orosz áruk, prémek, finom vászonfélék, bőrkészítmények, főleg a nyergek, drága pénzen kelnek el a Kaukázusban, Közép-Ázsiában és Perzsiában. Ezeknek az országoknak a kereskedői és a tatár üzérek időnként ellátogattak orosz földre is, ahol összevásárolták az orosz árukat, hogy aztán otthon drágábban adják el. Maguk a Káspi-tenger mellékéről hoztak selyemszőtteseket, gyöngyöt és drágakövet. Ezeket az árukat Oroszországban igen nagyra becsülték, míg a tengerentúl sokkal olcsóbbak voltak.
Az orosz kereskedők nem szívesen látták, hogy az orosz árukból külföldiek gazdagodnak.
- Magunknak kellene áruinkkal idegen földre utaznunk, - mondogatta Athanáziusz Nikitin.
Abban az időben a tveri hercegség még önálló volt, sőt nagyhercegségnek hívták. Három oldalról azonban már moszkvai uralom alatt álló terület határolta.
A többi, üzletük jövőjéért aggód tveri kereskedő szívesen hajlott Athanáziusz Nikitin szavára.
III. Iván moszkvai nagyherceg az orosz föld nagyrészét uralma alatt egyesítette. Sokkal gazdagabb és hatalmasabb volt, mint Boriszovic Mihály, a tveri herceg. A tveri bojárok egyre-másra kezdtek átköltözködni Moszkvába. A külföldi kereskedők pedig Tver helyett mindinkább Moszkvába irányították áruikat.
Vissza