Távlatok 2008/3.

Előszó

Tekintettel a Biblia évére és a Szent Pál-évre ez évi harmadik számunkban is néhány írás még a Bibliával, az Isten Igéjét rögzítő könyvekkel foglalkozik. Az isteni kinyilatkoztatásról szóló zsinati dokumentum, a Dei verbum, „Isten Igéje" szavakkal kezdődik. Szakemberek szerint nem a véletlen, hogy e két szó a konstitúció élére került. H. de Lubac szerint pontosan összefoglalják az okmány tartalmát. Az Apokalipszisben (19,1-3) a fehér lovas, akinek szájából éles kard tör elő Isten Igéje, az Atya egyetlen Szava, „élő Bölcsesség és Isten Fia". (Origenész) A Dei verbum 1. fejezetében megvalósul az, amit K. Barth „krisztológiai koncentrációnak" nevezett. Az okmányban leírt kinyilatkoztatás valóban keresztény kinyilatkoztatás, nem filozófiai vagy gnosztikus jellegű, sőt mégcsak nem is egyszerűen bibliai kinyilatkoztatás. H. de Lubac Y. Congart idézi: „Krisztus maga a szerzője, Ő a Tárgya, a Középpontja, a Csúcsa, a Teljessége és a Jele. Krisztus ennek a csodálatos székesegyháznak záróköve, amelynek két boltíve a két Szövetség", amint ezt az egész keresztény hagyomány hirdeti. „A teológia egyik szerencsétlensége az volt, hogy atomizálta a hitcikkelyeket, elszakítva azokat élő központjuktól", Krisztus egyetlen Misztériumától. De - fűzzük hozzá ugyancsak H. de Lubac atyával hogy a „krisztológiai koncentráció" nem puszta (tiszta) Krisztus-központúság, hiszen Jézus Krisztus, az Ige Teljessége, az Atya Igéje; nem önmagától beszél, az Atya küldte, neki engedelmeskedik. Küldetése azonosul szerepével: Ő az Atya kinyilatkoztatója, Ő az Atya „Megnyilvánulása" (Szent Iréneusz), vagy Alexandriai Kelemen szerint az Atya „Arca". Mindig az Atyára utal, a láthatatlan és megérthetetlen Istenre, de akihez megnyílt utunk a Szentlélekben. A Biblia keletkezése (kánonképződés) és értelmezése (Bartók Tibor), nevezetesen az ószövetségi Szentírás istenképének alakulása számos problémát vetett fel az első századokban (Nemeshegyi Péter). Vissza