Távlatok 2006/2.

Előszó

EMBERIESEBB ÉS IGAZSÁGOSABB VILÁGÉRT
A berlini fal leomlása és a kommunizmus bukása után fellélegzett Európa és a világ: az „emberarcú barbárság99 kora után reméltük, hogy emberiesebb és igazságosabb, békésebb és szolidárisabb világrend következik. Az elmúlt jó másfél évtized alatt megtapasztaltuk, hogy az emberiség nagy problémái továbbra is megoldásra várnak, ahogy erre rámutatott II. János Pál tizenöt évvel ezelőtt megjelent Centesimus annus kezdetű körlevelében, és ugyanabban az évben magyarországi látogatása alkalmával, hazánkra alkalmazva szociális enciklikája prófétai meglátásait. Azokra a népekre utalva, amelyek Kelet- és Közép-Európában a kommunista elnyomás alól felszabadultak, kijelentette (27. pont): „Fennáll a veszélye annak, hogy a diktatúra bukása után ezek (a gyűlölet és ellenséges indulatok tömege) igen nagy erővel törnek felszínre, súlyos konfliktusokat és gyászt okozva, ha hiányzik az igazság melletti kiálláshoz nélkülözhetetlen erkölcsi tartás és lelkierő, amely a múltban erőfeszítésekre ösztönözte a népet. Ezért kívánatos, hogy a gyűlölet és az erőszak ne diadalmaskodjon a szívekben, különösen azokéban, akik az igazságosságért harcolnak, és hogy a béke és a megbocsátás szelleme mindenkiben növekedjék." Az ún. rendszerváltást követő években, különösen is a legutóbbi választási kampány során szomorúan tapasztalhattuk, hogy bekövetkezett, amitől a pápai körlevél óvott. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Igazságosabb és testvériesebb világot! című, 1997-es körlevele hazánk helyzetére alkalmazta a Centesimus annus tanítását: sajnálattal állapította meg, hogy a születő magyar demokráciában „ több év elteltével sem sikerült közmegegyezésre jutni számos alapvető kérdésben, és nem jött létre valódi társadalmi összefogás az ország hosszú távú érdekeinek figyelembevételével. A hatalomért való versengés, az egyéni anyagi érdekek és előnyök biztosításáért folytatott hajsza - mellőzve az igazságosság és szolidaritás, a közjó követelményeit - egymással szembeállították az egyéneket és csoportokat (pártokat); „mindez a társadalom atomizálódásához és országos méretű bizalmatlansághoz vezetett." (4. pont) Vissza