Fülszöveg
1. szám:
A Magyar Püspöki Kar körleveléből:
Szükséges, hogy a közszolgálati feladatokat ellátó tömegkommunikációs eszközök tárgyilagos, pontos és mindenre kiterjedő tájékoztatást adjanak a világban és az országban zajló folyamatokról. Az ellentétek szítása helyett a társadalmon belüli párbeszédet szolgálják, vállaljanak részt a nevelés feladatából, s az emberek szórakoztatását is az erkölcs és az emberi méltóság szempontjainak figyelembe vételével végezzék. [...]
Az egyház maga is segíti a társadalomban folyó párbeszéd és a kívánatos egyetértés kialakulását avval, hogy saját közösségén belül is támogatja az őszinte és testvéries párbeszéd különböző módjait, s maga is tevékenyen részt kíván venni a közvélemény alakításában, a társadalom közösségé szerveződésében. "Az emberek közötti jobb megértés és figyelem, a segítőkészség és az alkotó együttműködés - amit a tömegkommunikáció hihetetlen mértékben tud támogatni - olyan célok, amelyek Isten népének célkitűzéseivel összhangban...
Tovább
Fülszöveg
1. szám:
A Magyar Püspöki Kar körleveléből:
Szükséges, hogy a közszolgálati feladatokat ellátó tömegkommunikációs eszközök tárgyilagos, pontos és mindenre kiterjedő tájékoztatást adjanak a világban és az országban zajló folyamatokról. Az ellentétek szítása helyett a társadalmon belüli párbeszédet szolgálják, vállaljanak részt a nevelés feladatából, s az emberek szórakoztatását is az erkölcs és az emberi méltóság szempontjainak figyelembe vételével végezzék. [...]
Az egyház maga is segíti a társadalomban folyó párbeszéd és a kívánatos egyetértés kialakulását avval, hogy saját közösségén belül is támogatja az őszinte és testvéries párbeszéd különböző módjait, s maga is tevékenyen részt kíván venni a közvélemény alakításában, a társadalom közösségé szerveződésében. "Az emberek közötti jobb megértés és figyelem, a segítőkészség és az alkotó együttműködés - amit a tömegkommunikáció hihetetlen mértékben tud támogatni - olyan célok, amelyek Isten népének célkitűzéseivel összhangban állnak, s amelyeket az egyház még inkább elmélyít." (Igazságosabb és testvériesebb világot! - 110-111.)
2. szám:
"Természetes, hogy a gyökeresen megváltozott társadalmi-politikai helyzetben sok, egymástól eltérő elképzelés alakult ki arról, hogy milyenné alakítsuk a születő magyar demokráciát. Az viszont igen sajnálatos, hogy több év elteltével sem sikerült közmegegyezésre jutni számos alapvető kérdésben, és nem jött létre valódi társadalmi összefogás az ország hosszútávú érdekeinek figyelembevételével. Még fájdalmasabb, hogy - a változásokkal együttjáró bizonytalanságokat is felhasználva - nemegyszer szembefeszültek egymással az egyének és a különböző társadalmi csoportok érdekei. Sokan csupán a saját előnyeiket kívánták érvényesíteni, mások főleg csak azért küzdöttek, hogy a lehető legnagyobb rész jusson nekik a politikai hatalomból vagy a társadalom vagyonából, vagy éppen mindkettőből. E jelenségekben lehetetlen nem észrevennünk az elmúlt évtizedek politikájának következményeit. Az egyes embereket és csoportokat tudatosan elszigetelték egymástól, a társadalmi, köztük az egyházi szervezetek legnagyobb részét feloszlatták, a megmaradottak működését is akadályozták, a közéleti kapcsolatokat központi irányítás alá vonták: mindez a társadalom atomatizálódáshoz és országos méretű bizalmatlansághoz vezetett." (A Magyar Püspöki Kar: Igazságosabb és testvériesebb világot!)
3-4. szám:
"Nem szabad engedni, hogy a társadalomban terjedő pesszimizmus, rezignáció és rosszkedv uralkodóvá váljék. Kritikusan rámutatunk ugyan a gondokra, a bajokra, a hibákra, ugyanakkor viszont tisztában vagyunk avval - s erről ma sokan könnyen megfeledkeznek -, hogy a 1989-1990-től kialakult politikai és állami intézményrendszer új, igazabb és emberibb világot hozott az azt megelőző rendszerek helyébe. Nem feledhetjük, hogy évtizedeken át a társadalom nagyrészét megfosztották az emberi méltóság olyan - papíron ugyan létező - alapfeltételeitől, mint az emberi jogok, közöttük a valásszabadság, a demokrácia és a jogállamiság. Az egyház ezért szembeszáll avval a kicsinyes szemlélettel, amely a változásoknak csak a nehézségeit és rossz oldalait látja, vagy megfeledkezik a szabadság csodálatos adományairól, és ezzel a múlt iránti hamis nosztalgiát szolgálja." (Igazságosabb és testvériesebb világot! - 71. pont)
5. szám:
"A föld kultúrájának erkölcsi energiája elégtelen; mint ahogy a föld melege elégtelen a faunának s flórának. A lelki élet megfagy, ha elfordul az Isten szellemének napsugarától. Krisztus világosságára van szüksége az ész prometheuszi tüzét élesztő, Krisztus karjára van szüksége a boldogságot megteremteni vágyó kultúrának.
Értsük meg tehát a helyzetet s állítsuk bele a kereszténységet a kultúrvilágba, megfelelő belátást teremtvén a régi igazságokba s érvényesítvén azokat a modern érzésben. Kössük össze a természetet a természetfölötti világgal, a szabadságot a tekintéllyel, a földi célokat az örök céllal. Ne rögzítsük az örvényeket, hanem építsünk rajtuk hidakat. Ne hegyezzük ki az ellentéteket egyház s kultúra közt s ne azonosítsuk a kultúra művét a hitetlenséggel; hanem tartsunk feléje s segítsünk a profán kultúrában ki nem elégített lelkeken igaz, mély, pünkösdi hitünk őserejével s melegével.
Ez a törekvés eltatálja a helyes s jogos alkalmazkodást." (Prohászka Ottokár: Modern katolicizmus, 1907)
6. szám:
"Krisztusban a vallás többé már nemcsak tapogatozó istenkeresés (vö. ApCsel 17,27), hanem az isteni kinyilatkoztatásra adott hívő válasz. Ezt a választ az az egyetlen Ember teszi lehetővé, aki egyszerre ember és az Atyával egylényegű Ige, akiben Isten minden emberhez beszél, s akiben minden ember képessé vált arra, hogy válaszoljon Istennek. Sőt ebben az Emberben az egész teremtés válaszol Istennek. Jézus Krisztus mindennek új kezdetet: minden kezdetét vette. Ily módon Krisztus az összes vallás vágyakozásának beteljesedése, s ugyanakkor egyetlen és végső célja. Ha tehát Isten Krisztusban önmagáról beszél az emberekhez, akkor ugyanabban a Krisztusban az egész emberiség és a teremtett világ beszél önmagáról Istennek, sőt átadja magát Istennek. Így tér vissza minden a maga kezdetéhez. Jézus Krisztus mindennek összefoglalása (vö. Ef 1, 10), s ugyanakkor mindennek beteljesedése Istenben: olyan beteljesedés, mely Isten dicsősége." (II. János Pál: Tertio millennio adveniente. 6)
Vissza