Távjelző és távbeszélő technika I.

Előszó

Részlet a könyvből:

"A technikai élet rohamos fejlődése a villamosság mind szélesebb körű alkalmazásával jár. A villamos áram rendkívül sokféle gyakorlati felhasználási módja között vannak olyanok, amelyek közvetlenül részt vesznek a termelői munkában (pl. a villamos motorok), de vannak olyanok is, amelyek bár nem termelnek semmit, de a hírközlés megkönnyítése révén rendkívüli mértékben járulnak hozzá a termelői munka ütemének meggyorsításához. Az ilyen természetű villamos készülékeket (távíró, telefon, rádió stb.) gyengeáramú elektrotechnika címen szokás közös gyűjtőnév alá foglalni.
A gyengeáramú elektrotechnika körébe soroljuk tehát mindazokat a készülékeket, vezetékhálózatokat és egyéb felszerelési tárgyakat, melyek segítségével jeleket, illetőleg hangokat tudunk átvinni egyik helyről a másikra, az elektromos áram felhasználása révén.
A gyenge áram tehát nem úgy értendő, hogy csak kis áramerősségű, azaz kis amperszámú készülékekről van szó és nem jelenti azt sem, hogy kisfeszültségű, azaz kis voltszámú készülékek használhatók csak a jelek, illetve hangok átvitelére. Nincs olyan áramerősség vagy feszültséghatár, amelyen alul feltétlenül gyengeáramúnak és amelyen felül feltétlenül erősáramúnak lehetne egy elektromos készüléket nevezni. Az erős- és gyengeáramú elektrotechnika elhatárolása tehát inkább azon az alapon történhet, vajon az illető készülék jelek, illetve hangok átvitelére szolgál-e vagy sem, tekintet nélkül arra, hogy az átvitelt mekkora feszültséggel vagy áramerősséggel oldjuk meg. Akár jeleket, akár hangokat viszünk át egyik helyről a másikra, mindkét esetben hírközlésről, illetve híradásról van szó, azért szokás a gyengeáramú elektrotechnikát híradástechnikának is nevezni." Vissza