Távfűtések műszaki fejlesztési irányelvei és a fejlődést akadályozó tényezők 7.

Előszó

A távhőszolgáltatásra kapcsolt használati melegvíztermelés és szolgáltatás speciális problémákat vet fel.
A tervezők, kivitelezők kialakult gyakorlata, a használatos tervezési segédletek - tapasztalat hiányában - nem követték a fogyasztók életkörülményeiben és életformájában beállott változásokat, mint például egy tömbben 5-600 lakás központi hőellátása, középmagas és magas épületek megjelenése, a lakosság nagy hányadát érintő egyidejű munkakezdés, illetve befejezés, a lakáskultúra változása stb.
Ezért vált szükségessé új tervezési segédletek, műszaki előírások készítése és az alkalmazott gyakorlat felülvizsgálata.
A tanulmány készítői a FŐTÁV mérései alapján, - főbb megállapításaikat, javaslataikat az alábbiakban foglalják össze:
1. Gazdaságos és célszerű a melegvíztermelő berendezések tömbösítése, 300 vagy ennél több lakás központi melegvíz ellátására. Tömbösített használati melegvíz termeléssel a tárolótérfogat csökkenthető. Ha az üzem vitele nem követeli meg, /pl. éjszakai leállás/ el is hagyható, ugyanis a mérési adatok igazolták, hogy az órai csúcshőfogyasztás: kis lakásszám esetén az átlagosnak 300-330%-a, nagy lakásszám esetén 240-270%-a.
2. Nyáron a teljes heti hőfogyasztásnak a hétköznapi hőfogyasztások /naponta/ 12,5-13,5%-át, a szombati hőfogyasztás 16-17 ", a vasárnapi hőfogyasztás pedig 17- 18 ", teszi ki.
3. A külső hőmérséklet függvényében kismértékben változik a használati melegvíz- és hőfogyasztás, és a leghidegebb hálózati hidegvíz esetén 20-30%-kal nagyobb, mint nyáron. A hétköznapi csúcshőfogyasztások rövidebbek, mint a hét vége napjainak csúcshőfogyasztásai.
4. A 30-, 20-, 10-, 5- és egy perces csúcshőfogyasztások nagyobbak, mint az órai csúcshőfogyasztás.
5. Az órai egyenetlenségi tényező 40-600 lakásszám között azonosnak tekinthető. Vissza