Fülszöveg
Káldi János 1922-ben született Kámban. Tizenkét éves korától Szombathelyen él. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészeti karán szerzett diplomát. Korábban különféle közművelődési munkakörökben dolgozott, 1960 óta pedagógus. Jelenleg a Szombathelyi Tanárképző Főiskola magyar-könyvtár szakos tanáram.
A Móricz Zsigmond szerkesztette Kelet Népe avatta költővé 1941-ben, majd az írott Kő, a Sorsunk, a Magyar Föld és a Gondolat leltek indító állomásai. Az utóbbi időben az Új Írásban, a Kortársban, az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, az Alföldben, a Forrásban, az Életünkben és a különféle napilapokban jelennek meg a költeményei.
Pomogáts Béla:
"Káldi »történelmi» emlékezete azokat az eszményeket erősíti, amelyeket eddigi költészetében is vállalt, amelyekhez két évtized - hol csendben, hol a nyilvánosság előtt végzett - alkotó munkája során is ragaszkodott. A múlt felidézése és átgondolása - a személyes sorsával és költői tevékenységével folytatott számvetés - népi...
Tovább
Fülszöveg
Káldi János 1922-ben született Kámban. Tizenkét éves korától Szombathelyen él. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészeti karán szerzett diplomát. Korábban különféle közművelődési munkakörökben dolgozott, 1960 óta pedagógus. Jelenleg a Szombathelyi Tanárképző Főiskola magyar-könyvtár szakos tanáram.
A Móricz Zsigmond szerkesztette Kelet Népe avatta költővé 1941-ben, majd az írott Kő, a Sorsunk, a Magyar Föld és a Gondolat leltek indító állomásai. Az utóbbi időben az Új Írásban, a Kortársban, az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, az Alföldben, a Forrásban, az Életünkben és a különféle napilapokban jelennek meg a költeményei.
Pomogáts Béla:
"Káldi »történelmi» emlékezete azokat az eszményeket erősíti, amelyeket eddigi költészetében is vállalt, amelyekhez két évtized - hol csendben, hol a nyilvánosság előtt végzett - alkotó munkája során is ragaszkodott. A múlt felidézése és átgondolása - a személyes sorsával és költői tevékenységével folytatott számvetés - népi elkötelezettségét és hűségét erősíti; az illyési nem »menekülhetsz« igazságának ad újabb érveket." (Kortárs, 1970. 12. sz. 1992. 1.)
Rónay László:
"Az önfeláldozó, segíteni-használni akaró gesztus e költészet végső vallomása és tanítása. - Bizonyos, hogy az elkövetkezendő esztendők új tájakra, más irányba is szélesítik e költészet birodalmát. De törvényei adottak, és bizonyos, hogy az ember és a humánum játssza benne a vezető szerepet." (Életünk, 1972. 2. sz. 129. l.)
Várkonyi Nándor:
"Káldi költői nyelve keresetlen, erőltetés nélküli, mindig új, sohasem használt, átvehetetlen, csak az övé, ha utána mondanók, plágium lenne. Úgy tud nézni a dolgokra, mint aki először látja őket. Saját szótára van, váratlan frissességű, meglepő kapcsolású, mind az öt érzékhez szóló jelzőkből, képekből, hasonlatokból." (Életünk, 1966. 1. sz. 149. l.)
Vissza