Tavaszi síp
Meg a többi/Regény/Védőborítós példány
Szerző
Budapest
Kiadó: | Révai |
Kiadás helye: | Budapest |
Kiadás éve: | |
Kötés típusa: |
Félvászon
|
Oldalszám: | 381
oldal
|
Sorozatcím: | Tóth László munkái |
Kötetszám: | |
Nyelv: | Magyar
|
Méret: |
18 cm x 13 cm
|
ISBN: | |
Megjegyzés:
|
Nyomatta a Révai Nyomda, Budapesten. A "Tavaszi síp meg a többi" elejétől végig kitalált történet. Alakjai sohsem éltek, nem hasonlítanak, nem is emlékeztetnek senkire. A regényben leírt események és élmények semmi személyes vonatkozásban sincsenek az íróval.
|
Értesítőt kérek a kiadóról
Értesítőt kérek a sorozatról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
Előszó
... Ilyenkor, március évadján, mindig lebírhatatlan vágyakozás fog el a Kis-Duna szelíd tájai után. A barkásodó fűzbokrok között szeretnék leülni, a víz partján, egy nagy kőre és nézni, hogy...
Tovább
Előszó
... Ilyenkor, március évadján, mindig lebírhatatlan vágyakozás fog el a Kis-Duna szelíd tájai után. A barkásodó fűzbokrok között szeretnék leülni, a víz partján, egy nagy kőre és nézni, hogy fodrozza az erdőkből lesikló szél a lassan folyó, simatükrű vizet. A kanyargó utak mellett őrtálló jegenyék ágain már zöldes-barna gombokban duzzadnak a rügyek és várják a nap csókját, hogy kibonthassák magukat az életre. Az örök megújulás és az örök fiatalság várakozó napjai ezek, amelyekben mi őszülő halántékkal nézzük a Duna fölött szálló fehér felhőket, ahogy a lehulló nap a szélüket elpirosítja és megaranyozza ... És a régii-régi márciusok jutnak az ember eszébe, amikor mint kócos kisdiák járkált a dunai füzesben s éles bicskával vágta a vesszőt, hogy sípot faragjon belőle és a sípba belefújva, kiáltsa el a világnak az örömét, hogy: jön a tavasz, kivirulnak a mandulafák, kinyílnak a pünkösdi rózsák és megjön a forró nyár, a jegenyék ezüst pitykéi ragyognak majd a déli napban és csillog a friss harmat kora reggel a vízre hajló fűzbokrok ágainak fehérszőke levelein ... Igen, az ember belefúj a régi fűzfasípba ... a tavaszi sípba és megpróbál elfütyülni rajta egy-két elfelejtett dallamot, egypár régen ködbeveszett könnyű tavaszi trillát - az ifjúságról, szerelemről, a boldogságról és a boldogtalanságról.
Vissza
Fülszöveg
"Új regényem - írja Tóth László - két férfi nemesrendű barátságának a regénye, amelyben a közös ambícióknak, a közös nagy várakozásoknak, az egyforma gondolkozásnak és az egyforma érzésnek összehangzó akkordjai mellett a lányért, az asszonyért való örök összeütközéseknek, a férfisorsokat keresztező női sorsok újra meg újra megújuló összecsapásainak, lelki küzdelmeinek kis tragédiái és kis komédiái vonulnak fel, úgy, ahogy megestek valamikor és úgy, ahogy csak akkor eshettek meg. nem szigorúan zárt formájú ez a regény, hanem egymásba fonódó sok külön történet, amelyet két férfilélek érzéseinek és gondolatainak, tetteinek és akarásainak egymásután emelkedő és elfolyó hullámai sodornak tova az idő nagy folyóján - az elmúlás szépségében és szomorúságában...
Mindez olyan messze van ma már, hogy csak a képzelet és a szó mehet utána, hogy utolérje s a mai ember előtt egy pillanatra felvillantsa újra azt a világot, amikor a gyerek még olyan akart lenni, mint az apja s a fiatalember nem...
Tovább
Fülszöveg
"Új regényem - írja Tóth László - két férfi nemesrendű barátságának a regénye, amelyben a közös ambícióknak, a közös nagy várakozásoknak, az egyforma gondolkozásnak és az egyforma érzésnek összehangzó akkordjai mellett a lányért, az asszonyért való örök összeütközéseknek, a férfisorsokat keresztező női sorsok újra meg újra megújuló összecsapásainak, lelki küzdelmeinek kis tragédiái és kis komédiái vonulnak fel, úgy, ahogy megestek valamikor és úgy, ahogy csak akkor eshettek meg. nem szigorúan zárt formájú ez a regény, hanem egymásba fonódó sok külön történet, amelyet két férfilélek érzéseinek és gondolatainak, tetteinek és akarásainak egymásután emelkedő és elfolyó hullámai sodornak tova az idő nagy folyóján - az elmúlás szépségében és szomorúságában...
Mindez olyan messze van ma már, hogy csak a képzelet és a szó mehet utána, hogy utolérje s a mai ember előtt egy pillanatra felvillantsa újra azt a világot, amikor a gyerek még olyan akart lenni, mint az apja s a fiatalember nem arra gondolt, hogy kap-e és hol kap egy hivatalt, egy íróasztalt, hanem arra, hol veheti fel a harcot ideáljaiért." Elbűvölő, nemes, tiszta írás e regény, egy bűbájos világ mesteri kézzel felidézett képe; csupa szín, csupa íz, csupa ragyogó, meleg kedély.
Vissza