Előszó
Két ház néz egymással farkasszemet.
Az egyik nyolc villogó villanyszemmel, a másik, hal sötét ablakkal.
Régi mind a két ház.
Az egyik kövér bankóval jóltartott, a másik ház köveit a szeretet és...
Tovább
Előszó
Két ház néz egymással farkasszemet.
Az egyik nyolc villogó villanyszemmel, a másik, hal sötét ablakkal.
Régi mind a két ház.
Az egyik kövér bankóval jóltartott, a másik ház köveit a szeretet és kegyelet repkénye fűzte össze és mentette meg a szétomlástól.
A világos ház, fehérre meszelten, rátarti palatető alól kevélykedik elő a félhomályból. Mint egy jóltáplált fehérmellényű nagyúr, - finom füstölgő szivarral szájában - úgy pöffeszkedik büszke palatetőkalapja alatt, a többi falusi ház között. Újonnan épült kéménye délben is, este is, pecsenyeillatot füstöl a bakonyi falu levegőjébe.
Idősebb Várnai András, jómódú gazdálkodó tulajdona. A sötét ház mohos-üszkös szalmatetővel fedett, de ugyanolyan tágas, szobái ugyanolyan nagyméretűek, mint szemközt a villanyszemű, palatetős házé. Világtalan ablakai mögül, lent, egészen a ház végében, halvány mécses pillant a homályba.
Félszázad óta üresen áll a sötét szalmatetős ház. Az árvaszék tartja számon, mint néhai dr. Benedek Bernát árvájának, kiskorú Benedek Katalinnak atyai örökét.
Tizenöt év óta Hanka néne, a kiskorú árva öreg dajkáin gondozza a házat. Valahonnan, a Felvidékről cseppent ide az ibolyaszemű tótasszony.
Az ő mécsese világít elő a félhomályból...
Vissza