Tavaszi játék

Előszó

Részlet a könyvből:
"Csupor András tanár abbahagyta a légy potroháról szóló épületes előadását. Gyanakvóan nézett a padokban egykedvűen üldögélő fiúkra, s csak miután meggyőződött, hogy nem csínytevésről van szó, akkor fordult az ajtó felé.
- Tessék! - mondta.
Azon a langyos-latyakos téli napon különösen rossz hangulatban volt a természetrajz tanára. Félelem fogta el arra a gondolatra, hogy közeleg a tavasz és tüdőbaja ismét kiújul. Ez a rettegés rontotta el még azoknak a szép napoknak is a hangulatát, maikor másokban kivirágzott az öröm. Soha senki nem látta mosolyogni, a tréfát meg éppenséggel nem értékelte. A félárva Máriás Gedeont tavaly azért akarta megbuktatni, mert kiderült róla, hogy faviccekkel szórakoztatja barátait, sőt odáig vetemedett a neveletlen fráter, hogy tanárairól is vicceket fabrikált.
A kopogtatásra nem Bolba bácsi, a pedellus nyitott be valami körözvénnyel, hanem személyesen Csonka Dániel igazgató úr lépett az osztályba. csonka Dániel, a fizika tanára, arról volt híres, hogy immár ötödik évtizede, minden különösebb felszerelés nélkül, úgy tudta bemutatni a centrifugális és centripetális erők törvényeit, mint senki más széles e világon, s nem akadt diák, aki ne értette volna a magyarázatokat. Amikor az ajtónyílásban megjelent az igazgató, az osztály egy emberként állt fel, s az osztályfőnökkel az élen köszöntötték a nyugdíjból az iskola élére visszahívott, köztiszteletnek örvendő kis kefebajuszos embert:
- Jó napot, igazgató úr!" Vissza