Tattva 2002. június

Előszó

A vaisnavizmus néven ismert vallásbölcseleti irányzat a Krsna, Ráma vagy Visnu, ill. Visnu valamelyik inkarnációja iránti odaadásként jellemezhető. Hívei vallásukat monoteizmusnak tekintik, melynek középpontjában egy személyes Isten imádata áll. Ha a puszta számokat nézzük, megállapíthatjuk, hogy ez a legnagyobb uralkodó vallási rendszer a saivizmus, a saktizmus és a hindu dharmával általában összefüggésbe hozott megannyi más út közül. A vaisnavizmus alapját olyan ősi szentírási szövegek képezik, mint a Védák, a puranák, a Mahabharata (beleértve a Bhagavadgitat), a Ramayana és a nagy acaryák (tanítók) művei. E szövegek némelyike legalább a Kr. e. második évezredből származik, de szájhagyományuk még sokkal régebbi időkig nyúlik vissza. A vaisnavizmust sanatana dharmanak, „a lélek örök hivatásának" tartják, és gyakran nevezik bhakti-yogának „az odaadás ösvényének" is, melynek révén az ember kapcsolatba kerülhet a Legfelsőbbel. A Tattva előző számában a vaisnavizmus kutatásának hazai fejleményeiről számoltunk be. Jelenlegi számunk, az előző párjaként-folytatásaként, a témában publikált külföldi kutatások eredményeiből tallóz. A szerkesztő munkáját nagyban megkönnyítette, hogy igen bőséges anyagból válogathatott: mennyiségét tekintve különösen az elmúlt két évtized tudományos termése figyelemreméltó. De vajon minek köszönhető, hogy a vaisnavizmus, s azon belül is a gaudíya vaisnavizmus iránt ennyire megnőtt az érdeklődés? Először is, a Caitanyamozgalom a Krsna-tudat Nemzetközi Szervezete (az ISKCON) révén nyugaton is ismertté, sőt társadalmi tényezővé vált, s ezért a vaisnavizmus ezen ágára vonatkozó részletesebb ismereteket nyilvánvalóan szívesen és érdeklődéssel fogadják a nyugati olvasók. A második, talán kevésbé nyilvánvaló ok az, hogy a nyugati tudomány, miután hosszú ideig főként csak L Sankarával és monista iskolájával foglalkozott, újabban egyre növekvő figyelemmel fordul a vaisnavizmus felé. E tudományos munkát részben az ISKCON tagjai generálják, akik módszeresen tárják fel a gaudíya vaisnavizmus gazdag örökségét. A legutóbbi nyugati kutatások eredményeként az elmúlt néhány évtizedben egyre-másra jelentek meg a vaisnava szövegek fordításai és a vaisnavizmus történetéről ill. teológiájáról szóló monográfiák, de számos konferenciát is szerveztek szerte a világon a bhakti-mozgalmakiól. Számunk első hat tanulmányát Steven J. Rosen (Satyaraja dasa) Vaisnavism - Contemporary Scholars Discuss the Gaudíya Tradition (Vaisnavizmus - kortárs tudósok beszélgetnek a gaudíya hagyományról) c. kötetéből válogattuk. A tanulmányok alaphangnemét a párbeszédkészség jellemzi: a „belső" pozícióból vizsgálódó hívő és a kívülálló, kritikai távolságot tartó tudós dialógusai ezek a vaisnavizmus megannyi vonatkozásáról, melyekből kiderül, a kettő közötti határvonal nem is olyan éles, a "bennfentes" és a "kívülálló" megjelölések már-már idejétmúltak. Vissza