Fehér hintó/Eszter és a fajdkakas

Fülszöveg

Az életműsorozatban megjelenő két regény mindegyike egy-egy érdekes, rokonszenves nőfiguráról szól. A Fehér hintó (1960) hősnője, Zsuzsa nem csak e regény kapcsán ismerős az olvasók előtt: sorsának egy darabja - amely a regényben is olvasható - a Ház a sziklák alatt című nagy sikerű Makk Károly-film alaptörténete. A rendkívül rokonszenves, önfeláldozásra mindig kész hősnő életét a gyermekkortól mutatja be az író: az árva libapásztorlány megszökik nevelőanyjától, egy vándorcirkuszba kerül, majd a pesti cselédszobák örömtelen világába. Boldogságát szerelmében sem találja meg, és a háború utolsó hónapjaiban kerül a film színterére, ahol a nehéz sorsú hegyi emberek könyörtelen világában házassága kudarcba fullad. Ismét Pest következik, házasság egy kispolgári, törtető férj oldalán, megaláztatások sorozatában - míg végül sikerül kiszabadulnia a nyomasztó környezetből, egy újabb, szabadabbnak, boldogabbnak ígérkező házasság révén. Zsuzsa életének három nagy fejezete, sorsfordító pillanatának körülményei érdekes, Tatay Sándorra jellemző olvasmányos stílusban olvashatók. Az Eszter és a fajdkakas (1971) egy egészen más karaktert mutat be: Esztert egyik szerelme, Istárhoz, a szerelem istennőjéhez hasonlítja - nem ok nélkül. A minden tekintetben varázslatos fiatal lány megérkezése gyökeres változásokat hoz a harmincas évek dunántúli csendes kis falujába: vonzó egyéniségével egyszerre bolondítja meg az apatini disznókupecet és a finom költőt, a falusi tanítót és a jegyzőt, a nyugalmazott hóhért és a plébánost, az öregecske vendéglőst és az ifjú fakereskedőt. S ő mindig adakozó kedvében van, de szerelmi kalandjaival csupa jót tesz: kigyógyítja idegbajából a vendéglősnét, szerelmespárokat összeboronál, kényszerű jegyességeket felbont, önbizalmat ad a félénkeknek, és megszégyeníti a nagyképű hencegőket. A fordulatos, csiklandós mesét vidám humor szövi át. Vissza