Monológ (aláírt, számozott példány)

Előszó

TARTALOM
A könyv anyaga "egy kiállítás képeiből" áll, mely kiállítás (installáció) a dialógus természetét kutatta. Oldalai megegyeznek azokkal az ideogrammákkal, amelyeket annak idején egy vizuális párbeszédben* "bevetettem".
(Szimultán Kontraszt - installáció, Gallusz Gyöngyivel és Medve Zsuzsávol, MA.M.Ü. Galéria, Budapest, 1997. május)
A KÖNYV A KIÁLLÍTÁS FORDÍTOTTJA.
Egy régi párbeszédből kiemeltem saját részemet és újra "önálló" monológként prezentálom, abban a reményben, hogy ez a monológ képes lesz új - a régitől teljesen különböző dialógusfelületet generálni. Ezúttal egy közvetettet - olyat, amely általában egy könyv és az olvasó között szokott kialakulni. Egy spontán párbeszédet. Egy távolsági beszélgetést.
SZÁNDÉK
Sosem tudható pontosan, hogy kérdéseink (vagy állításaink) milyen válaszra késztetik partnerünket (és fordítva),
mint ahogy az sem tudható, hogy egy könyv mennyire tud "mély" impulzus lenni az olvasó számára. Ezért csak reménykedhetem abban, hogy e lapok sokfélesége - olykor komolyan-keserűen, máskor humorosan, vagy ironikusan - a képre és szövegre (mint kifejezési lehetőségekre) egyaránt apellálva - képesek lesznek az olvasóban
egy dialógushoz hasonló reakciót kiváltani. Reményemet az táplálja, hogy az ideogrammák - mivel a szabad asszociáción alapulnak - játékosak, bizonyos értelemben (megkockáztatom) szórakoztatóak is lehetnek. Átmenetet képeznek a kép és a szöveg között, így tulajdonképpen a nyelv (gondolkodás) és a valóság viszonyában keletkező (meglévő) réseket, ellentmondásokat és át-nem fedéseket kutatják, következésképpen az ezekből adódó feszültségeket próbálják szellemi élménnyé alakítani (promoválni).
A fogalmi, a vizuális és a valós világ viszonya nem más, mint o megismerés alapvető "témája" - és mint ilyen, mindenkit (így engem is) monológra késztet. Olyanra, amelyet elsősorban magányosan folytatok és csak azután kerül közlésre, azoz válhat egy "valós" párbeszéd részévé.
A könyv "szándéka", hogy az "egyedül folytatott párbeszédek" sajátos impulzusadója legyen.
Tasnádi József
Budapest, 2001. április 6. Vissza