Akit a sorsok kultúrába löktek

Fülszöveg

Az 1959-ben, 77 éves korában elhunyt Bölöni Györgyöt ma jobbára csak 1934-ben írt s azóta többször kiadott híres dokumentumkönyve, Az igazi Ady kapcsán emlegetjük, ami többrendbelileg is félrevezető mind életútja, mind munkásságának megítélése szempontjából. Mint az ország polgári demokratikus átalakítását célzó szellemi-politikai küzdelmek egykori résztvevőjét, Ady barátját és harcostársát természetesen joggal övezte korábban is, és övezi ma is megbecsülés, ám az ebbeli elfogultság sem feledtetheti, hogy voltak életének olyan szakaszai, amikor indítékaiban és céljaiban morális megalapozottságú és nemes szándékú, ám idővel dogmává merevült baloldali elkötelezettsége folytán nézetei és tettei tévesnek, sőt kártékonynak bizonyultak. Az egykönyvűség hiedelme más szálon is az életmű leszűkítéséhez vezetett, a híres Ady-könyv ugyanis elvonta a figyelmet írói munkásságának egyéb tartományairól, köztük korszakos jelentőségű irodalmi és művészetkritikai munkásságáról, amely fontos szerepet töltött be a modern magyar kultúra múlt századi megszületésében és térnyerésében. Az irodalomkritikusként és műbírálóként is ismert szerző mindkét tekintetben revízió alá veszi a Bölöni egyéniségét és művét érintő eddigi álláspontokat, s mind emberi, mind pedig művészi vonatkozásban egy hitelesebb, a pozitívumok mellett az életút és az életmű negatívumaira is kitérő pályakép megfogalmazására tesz kísérletet. Vissza