Tarzan és a törpék

Előszó

Részlet a műből:

Obebe-nek, az emberevőnek a falujában, az Ugogo folyó partján, egy piszkos kunyhó sötét mélyén kuporgott Esteban Miranda és egy félig sült hal maradékait rágta. Nyakát vaspánt övezte, amelyet néhány láb hosszu vastag lánc kötött össze egy széles oszloppal. Az oszlop a viskóhoz vezető uton állott, Obebe kunyhója közelében, ahonnan a falu uccájára lehetett kijutni.
Egy éve tartották már láncon Esteban Mirandát, mint valami kutyát és kutya módjára néha kimászott óljának alacsony ajtaján és kifeküdt sütkérezni a napra. Kilétét két különböző feltevés igyekezett tisztázni. Az egyik azzal gyanusitotta, hogy ő Tarzan, a majomember, akit már hosszu ideje személyesitett meg, még pedig olyan sikerrel, hogy amilyen jó szinész volt, végül maga is azt hitte, hogy nemcsak megjátsza Tarzant, hanem valóban azonos is vele. Lázas agyának elképzelése szerint más Tarzan nem is létezett - és Tarzan, a majomember volt ő Obebe, a kannibálfőnök szemében is. De a falu varázslódoktora még mindig kitartott ama véleménye mellett, hogy ő a Folyó Ördöge és mint ilyet, inkább békiteni, mint dühösiteni kell. Tulajdonképpen a főnök és a varázsló-doktor véleménye közötti ellentét mentette meg egyelőre Esteban Mirandát a falu husosfazékától. Obebe ugyanis mindenáron megakarta enni, miután azt hitte, hogy régi ellenségét, a majomembert tartja rabláncon. De a varázsló-doktornak sikerült felébresztenie a falubeliek babonás félelmét, miután ugy-ahogy meggyőzte őket, hogy foglyuk a Tarzan álarcába bujt Folyó Ördöge és ha kárt tennének benne, akkor sulyos szerencsétlenség szakadna a falura. Vissza