Fülszöveg
A SZERKESZTŐ
Szerkesztői előszó
Amikor 2009. őszén hozzákezdtem az első kötet tervezéséhez - őszintén be kell vallanom -, fogalmam sem volt arról, mihez kezdek azzal a közel 6 millió betűvel, aminek akkor könyvvé kellett „alakulnia".
Aztán mégiscsak sikerült egy bár kissé súlyos - hiszen 1,6 kg (!) -, de az olvasói visszajelzések alapján könnyen és jól használható szakkönyvet készíteni. Dagadt a keblem a büszkeségtől, mert nem sok kiadványszerkesztő mondhatja el magáról, hogy amit készített, az közel 11.000 példányban elfogyott, ami azt jelenti, hogy minimum 22.000 ember kezébe eljutott, és mindenki csak elismerően nyilatkozott róla.
így aztán a második kötet előkészítésének már teljes nyugalommal, önbizalommal telve láttam neki. Gondolom, sejtik, mi következett: korai volt ez a „lazulás".
Új könyv, új körülmények, új törvények, új megkötöttségek, új kérdések - amik gyakorta nem is olyan újak, legalábbis nem mindenkinek
és ez aztán akkora fejtörést okozott, hogy a kezdeti...
Tovább
Fülszöveg
A SZERKESZTŐ
Szerkesztői előszó
Amikor 2009. őszén hozzákezdtem az első kötet tervezéséhez - őszintén be kell vallanom -, fogalmam sem volt arról, mihez kezdek azzal a közel 6 millió betűvel, aminek akkor könyvvé kellett „alakulnia".
Aztán mégiscsak sikerült egy bár kissé súlyos - hiszen 1,6 kg (!) -, de az olvasói visszajelzések alapján könnyen és jól használható szakkönyvet készíteni. Dagadt a keblem a büszkeségtől, mert nem sok kiadványszerkesztő mondhatja el magáról, hogy amit készített, az közel 11.000 példányban elfogyott, ami azt jelenti, hogy minimum 22.000 ember kezébe eljutott, és mindenki csak elismerően nyilatkozott róla.
így aztán a második kötet előkészítésének már teljes nyugalommal, önbizalommal telve láttam neki. Gondolom, sejtik, mi következett: korai volt ez a „lazulás".
Új könyv, új körülmények, új törvények, új megkötöttségek, új kérdések - amik gyakorta nem is olyan újak, legalábbis nem mindenkinek
és ez aztán akkora fejtörést okozott, hogy a kezdeti nyugalmat felváltotta egy kételyekkel teli vívódás: Hogyan válogassam a második kötet anyagát? Mi kerüljön bele, mi maradjon ki? Hová helyezzem a hangsúlyt? Kihez szóljunk elsősorban? Az első kötettel már rendelkező, „régi olvasókhoz", vagy azokhoz, akik most találkoznak először egy ilyen, a mindennapi problémák megoldásában segítséget nyújtó könyvvel? Záporoztak az eldöntendő kérdések - újfent a „zakatol az agyam" állapotba kerültem.
Nehezítette a helyzetet a kiadói előírás: 400 oldal lehet! - miközben most is volt kb. 5 millió betűből álló, feldolgozásra váró információ. (Megjegyzem: ezt a követelményt nem sikerült teljesíteni, hiszen a könyv 452 oldal, de remélem, emiatt nem leszek munkanélküli )
Többször megszakadt a szívem, amikor kénytelen voltam visszaküldeni a szerzőnek - dr. Bék Ágnesnek - egy már késznek hitt anyagot, hogy: „húzd meg, maximum a fele lehet", és akkor sem repdestem a boldogságtól, amikor egy egyébként fontosnak tartott téma fölött kellett ítéletet mondanom: „ez kimarad".
A tipográfiai és helyesírási ellenőrzést végző Szabó Adriennt - akit ezúton is köszönet illet - sem irigyeltem, amikor újra és újra átnézettem vele az egyszer már kijavított, de időközben teljesen átszerkesztett oldalakat.
A válogatás és a szerkesztés alapja végül a sokszínűségre való igény lett: arra törekedtem, hogy minden olyan témát érintsen a szakkönyv, amely a társasházak és lakásszövetkezetek mindennapjaiban előfordul. Szerepel néhány olyan kérdés, ami első látásra talán nagyon hasonlít az első kötetben már bemutatotthoz, de biztos, hogy nem ugyanolyan.
A törvények esetében elsősorban a változások, a könyv megjelenésének időpontjában -2012. január 31. - életben lévő szabályozások közre adása volt a vezérlő elv.
Szakmai együttműködő partnereink írásaira külön büszke vagyok: előremutató, az optimális gazdálkodást ténylegesen elősegítő tanácsokkal látják el a könyv olvasóit.
Bízom benne, a szakkönyv második kötetét legalább akkora haszonnal tudják alkalmazni, mint az elsőt. Mivel maradt még mondanivalónk bőven, ha Önök is úgy akarják, 2014-ben jöhet a harmadik kötet.
Addig is ajánlom ezt a könyvet mindennapi olvasmányként (egyik-másik jogeset izgalmasabb, mint sok krimi a tévében). Én - bár meglehetősen tapasztalt vagyok társasházi ügyekben - rengeteget tanultam belőle!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal