Társasági Füzetek 1.

Előszó

Kovács Sándor Iván: Bevezető gondolatok...

A fehérgyarmati Kölcsey-konferenciára reflektáltam már azon frissiben a Szabolcsi Téka sorozat 6. köteteként megjelent Kölcsey és Szatmár megye című tanulmánygyűjteményt ismertetve. (Népszabadság, 1988. okt. 4.) Hadd idézzem itt fel, amit akkor írtam, s hadd tegyem hozzá, ami nem szerepelt könyvszemlémben, de elhangzott Fehérgyarmaton a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tisztségviselőjeként elmondott rövid bevezetőmben.
Kölcsey Ferenc nevétől volt hangos nemrég a sajtó: 1988. augusztus végén ünnepeltük halálának 15o. évfordulóját. A minden lábnyomot féltőn óvó szatmári szülőföld a szavak mellé tetteket is felsorakoztatott: Fehérgyarmaton megalakult az országos hatósugarú Kölcsey Társaság, s ezzel egy időben irodalomtörténészek tanácskozása idézte meg a Himnusz költőjének alakját, "a szatmári adózó nép" jogaiért kiálló államférfi küzdelmeit.
Az ünneplő szavak és tettek azonban hijával voltak a legfontosabbnak Kölcsey Ferenc műveit hiába kerestük - s hiába keressük - a könyvesboltokban, nem kaphatók. Mind a Szauder József és felesége szerkesztésében 196o-ban megjelent legteljesebb kiadás, mind a Magyar Remekírók sorozat Fenyő István által sajtó alá rendezett 1975. évi válogatása évtizedes antikváriumi hiánycikk, új Kölcsey-kötetet pedig nem sikerült az évfordulóra időzíteni. (A Szépirodalmi Könyvkiadó rég meghirdetett vállalkozása - amely csak október közepére jelent meg, teszem hozzá utólag - feltehetően nem a kiadó hibájából késik.) Egyedül a Múzsák Közművelődési Kiadó jelentkezett Kölcsey válogatott tanulmányaival, még a könyvhét forgatagában, ez a Kulin Ferenc szerkesztette könyv azonban vagy mindjárt elfogyott, vagy nem sikerült jól "teríteni",mert jártam nem is egy olyan forgalmas fővárosi könyvesboltban, ahol a létezéséről sem tudtak. Immár egy éve folytatott "Kölcsey-portyáim" egyik tapasztalata ez, a másik pedig még keserűbb: Kölcsey Ferenc összes versei nemcsak nem kaphatók, de huszonnyolc éve meg sem jelentek Magyarországon. A klasszikus költészet állandó "piacon tartása" tehát - amely gondolat oly egyértelműen fogalmazódott meg a Magyar Remekírók terveiről és gondjairól szólva - Kölcsey esetében a legkevésbé sem sikerült, jóllehet mindig megvolt rá az olvasói és a tudományos igény. Vissza