Előszó
A biztonság problémakörének elméleti vizsgálata, az átfogó és korszerű biztonságfogalom megalkotásának igénye rendre felmerül a politikatudomány és a hadtudomány művelői között. A rendkívül gyors társadalmi-politikai változások mellett felerősítette ezt az igényt a közvetlenül érintett tudományterületeken bekövetkezett szemléletváltás. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a korábbi biztonság-felfogás egyoldalúsága következtében egy komplexebb biztonságfogalom elméleti kidolgozásának szükségessége hatotta át a tudományos közéletet, hanem arról is, hogy a megváltozott nemzetközi környezetre és az új kihívásokra alkalmazható elméleti tételek kialakítása az előrelépés, a fejlődés követelményeként jelentkezett.
Természetesnek kell tekintenünk, hogy a rendszerváltozás politikai történései felerősítették ezt a szakmai vitát. A korszerű biztonságfelfogásról és a biztonságpolitikáról folytatott eszmecsere viszont fontos bázisát képezte a biztonságpolitikai és honvédelmi alapelvek kidolgozásának.
A biztonságpolitika elméleti vizsgálata - jellegéből adódóan - több tudományágat érint. A politika komplexitását, differenciálódását a mindennapi élet folyamataiból egy „professzionális intézményrendszer" elemeként kiemelkedő politikatudomány a maga sajátos fogalmi apparátusával és vizsgálati módszereivel követi le. A politikatudomány értékelési mechanizmusai jelentős mértékben különböznek a jogi, morális vagy éppen a gazdasági teljesítmények értékelési szempontjaitól. Ezek a szempontok a hadtudomány és a politikatudomány fókuszába emelt biztonságpolitikát, illetve annak tudományos vizsgálatát is áthatják.
Ha a politikatudomány négy kiemelkedő szakterületét - a politológiát, a nemzetközi viszonyok elméletét, az összehasonlító politikaelméletet és a közpolitikát - a biztonságpolitikai kutatások oldaláról megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy minden szakterületen jelentős kapcsolódás mutatható ki. A biztonság-felfogások alapelemei és kategóriái - a szuverenitás, a biztonsági garanciarendszer, a nemzetközi környezet vizsgálata, a normatív elemek képzési folyamata - a politikatudomány vizsgálati tárgyát képezik.
A biztonságpolitika sokrétűségéből adódóan a hadtudomány vizsgálati területe nem korlátozódhat a katonai-stratégiai kérdésekre. A hazai hadtudományi szakirodalom és a tudományos közélet rendszeres figyelői igazolhatják azt a látványos és sokoldalú fejlődést, amelyet a biztonság elméleti kérdéseinek kutatásai során a tudományterület művelői bejártak. A rendkívül termékeny időszak eredményeinek részletes bemutatását nem vállalhatjuk fel, tanulmányunkban csupán a biztonságpolitikáról és összetevőiről alkotott legkorszerűbb elméleteket és tételeket kívánjuk bemutatni.
Vissza