Társadalomelmélet-elmélettörténet

Előszó

Az utóbbi másfél évtizedben született elmélettörténeti tanulmányaim gyűjteményét azzal a reménnyel és meggyőződéssel adom az olvasók kezébe, hogy még a legrégebbiek sem lettek érdektelenek és idejétmúltak. Elméleti tanulmányokkal nem is történhetne rosszabb, mint hogy gyorsan irrelevánsság válnak. Szétszórva jelentek meg (ha megjelentek) - így összegyűjtve egymást is magyarázzák és értelmezik.
Elmélettörténeti kutatásaim és e könyv tanulmányai is két fókusz köré rendeződnek: Durkheim és Habermas köré. Elválasztja őket az idő is, hiszen Durkheim már több mint egy évtizede halott volt, mikor Habermas megszületett. Elméleti leszármazási vonal nem köti Habermast Durkheimhez. Eltérő tradíciókból táplálkoztak: Durkheim a felvilágosodásból és a comte-i poztivizmusból, s így teremtette meg a szociológia francia iskoláját mint sajátos és önálló diszciplínát; Habermas a marxi és a frankfurti kritikai tradícióból, amelynek képviselői mindig is szűknek érezték a szociológiai diszciplína ruháját, filozófia és társadalomtudomány határvideékén mozogtak. Habermas komoly és elmélyült kritikáját adta annak a pozitivizmusnak, amelynek alaptételeit Durkheim nyíltan sosem tagadta meg (noha kutatási gyakorlatában túllépett rajtuk). Habermas sosem rokonszenvezett Lévi-Strauss és Bourdieu strukturalizmusával,amely viszont joggal tekintette magát Durkheim örökösének. Vissza