Tárlatvezető

Előszó

Műtárgyat nézni sokan szeretnek, de kevesen tudnak. A katalógussal, vagy Baedekerrel múzeumokat vagy gyűjteményeket járó látogatók kíváncsi hajszája, amellyel a csillag alatt feltüntetett műremeket megbámulják s kizárólag anyagi vagy történelmi értékük szerint bírálják, legbeszédesebb bizonyítéka annak, hogy az emberek nagy része nem képes ítéletet formálni az igazi művészi értékről. Hibás e tekintetben a műkritika is, mely szellemi sziporkáival és túltengő szubjektivizmusával a nagyközönséget többször zavarba ejti mint tájékoztatja. A divat zsarnok-hatalmát pedig nem is igen kell bemutatni, mert aki a legutóbbi idők művészi torz-kísérleteit megdöbbenéssel látta s a velük szemben jelentkező érdeklődést, meggondolatlanságot és költekezést csodálkozva konstatálta, nem elégedhetik meg a különcködő hajlam tetemrehívásával, hanem be kell vallania, hogy a reklám oktalan eszközeivel nagyranevelt divat nemcsak az utcát és szalont vetkőzteti ki természetességéből, hanem a művészi ízlést is ferde utakra tereli az egyéni és nemzeti érdekek nem csekély kárára.
Ily körülmények között örömmel kell üdvözölni, ha akad műbarát vagy művészethez értő szakember, aki nemcsak elméletek és rendszerek magaslatáról mond döntő ítéleteket, hanem a tanulni és a dolgok mélyére hatolni kívánó emberek közé áll s elfogulatlanul, nagyképűség nélkül magyarázza, mint kell lelkünk őszinte okulására s szépérzékünk nemes kielégítésére képek, szobrok és más műtárgyak között járni. Vissza