Előszó
Részlet a könyvből:
A farsangi fánk históriája
Hanzi és Krédi, a két híres farsangi bohóc mindég valami huncutságon töri a fejét. Egyszer Dáridó Demeterné komámasszonynál farsangi lakomát...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A farsangi fánk históriája
Hanzi és Krédi, a két híres farsangi bohóc mindég valami huncutságon töri a fejét. Egyszer Dáridó Demeterné komámasszonynál farsangi lakomát rendeltek. Mikor Dáridóné komámasszony megkérdezte, hogy milyen tésztát parancsolnak, hamiskásan azt felelték:
- Legyen benne egy kis semmi, mellette egy kis valami, belül legyen főtt, kívül legyen sült, mindenki nyalja meg a száját utána.
- Hej, - gondolkodott Dáridóné komámasszony - szégyenben maradok! Ez egyszer nem tudom kielégíteni Hanzi és Krédi csalafintaságát! Mérgében a tésztát, amit épp megkevert, úgy odacsapta a lábos aljára, hogy szétfrottyant. Egy pár kanálra való belefrottyant a tűzhelyen a forró zsírba, felpuffadt és belül lyukacsosra, kívül ropogósra sült.
- Hop, megvan! - nevetett Dáridóné. - Ilyeneket sütök. Belül lyukacsos a tészta. A lyuk a semmi, a tészta valami. Kívül sült, mert zsírba sütöm, beléje lekvárt csepegtetek, a lekvárt pedig főzni szokták, tehát belül főtt lesz.
Úgyis lett. Megsütötte a pompás tésztát, ami után mindenki megnyalja a száját. Azóta is „farsangi fánknak" hívják és azóta is minden gyermek megnyalogatja utána a száját. Igaz-e, gyermekek?
Vissza