Criticai Lapok 2007. január-december

Előszó

Részlet:

"Joseph-lgnace Cuillotin doktor, a róla elnevezett kivégző alkalmatosság megkonstruálója kétszer-háromszor annyit (hetvenhat évet) élt, mint a (nagy) francia forradalom legtöbb meghatározó személyisége. "Gépezetemmel egy szempillantás alatt levágatom az önök fejét anélkül, hogy fájdalmat okoznék!" - fakasztotta derűre az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, melynek tagjaként nemegyszer szorgalmazta a halálbüntetés egységes (fájdalommentes és gyors) végrehajtását. Ő maga nem részesült találmánya áldásából, ellentétben számos politikustárs páciensével. A Révolution francaise történetét tanulmányozva azt kell hinnünk, hogy a híveiktől övezett vezérférfiak valósággal versengtek, melyikük dőlhet hamarabb - noha a riválist előre tessékelve - a doktor lányának kemény fekhelyére.
Ez az érzet Georg Büchner Danton halála című színművének olvasóját, nézőjét sem kerüli el. Amit a nép (még a nyakán hordott) feje fölött szónokoló, a politizálást világnézeti klubok ügyének tekintő, jobbára fiatal történelemcsinálók mondanak, azzal (a hirdetett ideák már a hirdetés által történő lejáratásával) szinte ugyanúgy megdolgoznak a saját fővesztésükért, mint ellenlábasaik lenyakazásáért. Bodolay rendezése a kecskeméti Katona József Színházban mindenestül nyaktilóelvű. Művészet és guillotine nem idegen egymástól: a gépezet prototípusát annak idején egy csembalókészítő szerkesztette meg. Kecskeméten, az előadás elején a vasfüggöny, e potenciális bárd nem felmegy, hanem leereszkedik, s - mint emberfejeket - alája szoruló piros, fehér, kék léggömböket durrant szét. Lefejezi a trikolórt, a forradalmat, az illúziókat, a távlatokat. Ez csak a kezdet. A vas később is működik. Büchner világosan látta, mi születik abból, ha mindig az épp erősebb farkas ideologikus vicsorának tapsolnak." Vissza