Tarisznya

Fülszöveg

1951-ben születtem Budán. Tizennyolc éves koromtól vidéki kiszállásokon dolgoztam a Földmérő és Talajvizsgáló Intézetnél és a Geofizikai Intézetnél. Később amatőr rendezőként, szociológiai munkatársként, gyerekszakkörökben, poétikaoktatóként dolgoztam.
Könyvem 1968-1980-ig írott verseket tartalmaz. Verseimet sokszor az eleven hangzás szempontjai szerint építem fel, gyakran mondva-mondogatva-alakítva születnek, és csak elkészülésük után kerülnek papírra.
A SZÓ lehetősége és szabadsága foglalkoztat. A költészet is azt cselekszi, amit a gyermek: az élet elé megy szavaival, és állja az értelmetlen vitát is kiejtett hangjai nyomán.

Eddigi életének legjava verseit gyűjtötte a Tarisznyá-ba Turcsány Péter; kamaszkorától kezdve egészen harmincadik évéig. Kötete ilyeténképpen igen változatos; sok tartalmi és főleg poétikai kezdeményezést és alakváltozást rejt magában. Ő is azt a kérdéskört járja be, amit nemzedéktársainak többsége, de azzal a szubjektív különbséggel teszi ezt, hogy nagy hangsúlyt helyez a költői kifejezés eddig még ismeretlen lehetőségeinek a kutatására. Heves érzelmi és intellektuális lendülettel veti kísérlet alá a hangokat, a szavakat, a rímeket, a prozódiai formulákat; így keresi - ahogy ő fogalmazza - "Föltámadásom... az elhangzó szó szuggesztiójában, akusztémáink és érzékeink összehangzó súlyában". Turcsány Péter a líra realitásminőségét akarja javítani ezzel. Ebből a szándékból ered költészetének dinamizmusa, lendületes, erőteljes mozgása. Úgy is mondhatnánk: merő dallam az egész könyv; életerős hangzás, mely mélyen ösztönös és érzelmekkel gazdagon értelmezett is. Vissza