Targallyak/Föld felett és víz alatt

Előszó

Részlet a könyvből:

A JEDIKULAI RAB.

Élt egyszer a krimiai félszigeten egy jámbor fiatal orosz pópa, a kit Athanáznak hívtak, azokban az időkben, a mikor még a Krímet tatárfejedelmek kormányozták. Ezek gyakori hadjárataikban a szomszéd kozákokkal hol ellenségek, hol szövetséges társak voltak. Mikor ellenségek voltak, akkor rabságra hajtottak a kozák népből egy sereget, mikor meg szövetségesek lettek, akkor a rabjaikat szabadon bocsáták. A rab kozákoknak azonban megtetszett a krimi jó gyümölcstermő vidék, nem tértek vissza az ős pusztáikra, ott települtek le, föld volt hozzá elég ; s egészen meg voltak elégedve a sorsukkal. Több falujok volt már, úgy, hogy archimandritát is választottak; egy ilyen falunak (a minek a nevét Dobropolnak jegyezték fel) volt a pópája Athanáz, a ki még akkor fiatal, harmincz éves legény volt: fogadott fia az archimandritának, Nestornak, a ki a leányát is neki adta feleségül, a derék jó Helenkát.
Athanáz a legboldogabb ember volt a kerek földön; mindene volt, a mit csak szem, száj és szív megkíván. Háza, ha csak fából volt is, de különb minden palotánál; mert ez a fa-ház tele volt boldogsággal, a palota pedig tele van nyugtalansággal, aggodalommal, irigységgel és búbánattal. Kis kertjében a háza mögött mindenféle gyümölcs termett, a minek a tatárok már abban az időben is nagy mívelői voltak, azoktól eltanulta a kertészséget s az volt egész szenvedélye, gyönyörűsége. A felesége, Helenka, ha nem is volt valami nagyon szép (kissé himlőhelyes volt az arcza), de igen áldott jókedélyű asszony volt, a kinek a lelke simasága elfeledteté az arcza ragyáit, csupa engedelmesség és szeretet; aztán+kitűnő gazdasszony volt: csak úgy égett a keze alatt a munka. Nem volt mellette az urának semmi gondja. Pompásan tudta elkészíteni a málé-puliszkát; a málé már akkor ismeretes volt a Krímben, ez is marasztotta egyrészt ott a kozákokat, mert Ukrániában az meg nem terem. Vissza