Holicsi képeskönyv

Előszó

Részlet a könyvből:
A KIRÁLYNŐ FAZEKASAI

A barátok tornyában megkondult a szombat-délutáni harangszó. A nagy utcát mind sűrűbben lepik el az emberek. Férfiak, asszonyok, legények, leányok, félig ünneplőben egymásután igyekeznek a kapucinusok temploma felé. A kolostor előtt, a kis piacon a legtöbben csoportokba verődnek s beszélgetve várják a vecsernye idejét. Közben a várkastély felől trombitaszó rian. A svájci gárda őrségét hívja tisztelgésre a trombitajel. Az emberek visszaözönlenek a nagy utcára és sort állnak két oldalán. A harangozó fráter is kidugja fejét a torony ablakán. Mindenki tudja, hogy vagy a nagyherceg lovagol ki a gárdisták gyakorlóhelyére, vagy a főhercegnő indul el gyaloghintón, hogy betérjen valamelyik szegény beteg házába. Vagy talán mindaketten a templomba készülnek. A szentély emeleti oratóriumának ablakában térdepelve gyakran vannak ott a barátok közös zsolozsmáján. A várkastélyhoz vezető jegenyék kettős sorából kis vártatva csakugyan a nagy utcába fordul lóháton a nagyúri pár. A nagyherceg koromfekete ménen, sötétveres, aranyhímes mentében, háromszögletes stucctollas kalappal parókás fején. A főhercegnő fehér lovon, testhez szabott, derekán alul azonban bő ráncokban aláomló aranycsipkés, hamvaskék tafota ruhában. Dús aranyhajára vállán hosszan aláomló sárga selyem fátyolt tűzött.
A holicsiak mélységes alázattal köszöntik földesurukat, a nagyúrnál is jobban bálványozott asszonyukat, Magyarország jövendőbeli királyát. Vissza