Árnyék és kóc

Fülszöveg

Tarbay Ede 1962-től publikál gyerekkönyveket, meséket, mese- és ifjúsági regényeket, de a régebbi kiadások (Séta az állatkertben, 1963; A mogorva egér, 1964; az Álom-manó, 1987) óta versei csak antológiákban, folyóiratokban, gyereklapokban, illetve alsó tagozatosoknak szóló tankönyvekben lelhetők fel. A költőnek 1987 óta önálló gyermekvers-kötete nem jelent meg.
Az Árnyék és kóc összefoglalva s kiteljesítve mutatja be Tarbay Ede gyermekversírói munkásságát.
A könyvet a kiváló grafikus, Vida Győző illusztrálta, aki a költővel egyetemben vallja: a kép úgy "jelez", hogy nem gátolja a belső látás kialakulását. Nem eligazít, nem sulykol, hanem tetszik, mint a ritmus, a vers, a mondóka... - a mondandó.
E kötet címe és mottóként választott verse egyben vallomás is: Tarbay Ede a Weöres Sándor-i utat kívánja folytatni, s folytatja - olykor téma-variációkkal - abban is, hogy ő sem ritmus- és formagyakorlatoknak tekintette s tekinti e műveket, hanem a gyermeki gondolkodás, az általa mélye átérzett gyermeki filozófia megszólaltatásainak.
A költő a kötet anyagát hangulati-tartalmi meghatározók szerint rendezte ciklusokba, de rendszerezése korosztályi ívként is felfogható: a versek óvodásokhoz, alsó tagozatos iskolásokhoz szólnak.
No meg minden versszerető, verset élvező, a gyerekeket s önmagát ily módon elvarázsolni szerető-kívánó felnőtt olvasókhoz. Vissza