Tar István emlékkiállítása

Előszó

Részlet:
TAR ISTVÁN EMLÉKE
Akik mostanában járnak hatvanadik életévük körül, a megjelölt nemzedékhez tartoznak, a történelem hatalmas ujja bökött rájuk, veszélyes korfordulót kellett végigszolgálniok. Közülük a művészek keserves körülmények között indultak pályájukon, mostoha feltételek mellett kellett az őszinte hivatásérzetüknek megfelelő kibontakozás útját megtalálniok. A felszabadulás után se volt könnyű dolguk, az új társadalom többnyire tőlük várta a korszerű művészet megteremtését, a megváltozott történelmi helyzetről szóló művek megalkotását. Közéleti gondok, általános emberi problémák, korszakos hatású művelődéspolitikai kezdeményezések kísérték tevékenységüket, szakmai nehézségeik megoldása mindig is az eszmei tisztázódástól függött, az értékek egyetemessége iránti igényük a nép érdekeihez igazodott. Több emberöltőre méretezett terheket vállaltak, erkölcsileg, érzelmileg, intellektuálisan is helyt kell állniok mindenki szemében, aki a szocializmusért harcol, dolgozik, áldozatra kész, a társadalmi igazságot megvalósíthatónak, megvalósítandónak tartja.
Az utóbbi időben érkező gyászjelentések tanúsága szerint ennek a megpróbált, nagyra hivatott, imponáló teljesítményekre képes generációnak a sorai hirtelen megritkultak, a képzőművészek, írók, műtörténészek legjobbjai közül mind többen fejezik be életüket, idő előtt, alkotó erejük teljében. Betegség, szívbénulás szedi közülük áldozatait, három szobrász gépkocsibaleset következtében hunyt el. Tar István a felszabadulás után felvirágzott magyar képzőművészet egyik legjobb képességű, legnépszerűbb mestere volt, modern szobrászatunk termékeny képviselője, a tartalmában, formájában megújuló vizuális művelődés kitűnősége. Közterületi szobrainak a száma eléri az ötvenet, s köztük az emlékművek monumentális sorozata országszerte a közfigyelem előterében áll. Sok parkszobrot, épületplasztikai kompozíciót készített, enemű művei jól bírják az architektonikus környezetet, szervesen töltik be a térszervező hangsúly szerepét az új lakótelepeken, valamely objektum homlokzatán, a kerttervezők által kialakított zöld övezetben. Hogy a szabadban is jól hangozzék egy-egy szobrászi megnyilatkozás, ahhoz a plasztikai értékek rendkívül hatásos összeállítására van szükség. Úgy kell adagolni a formák volumenét, úgy kell megszerkeszteni a szobor sziluettjét, hogy egyértelmű esztétikai jelentést kapjon, főnézetében és esetleg körüljárva is tiszta képzeteket keltsen. Vissza