Tapolca és környéke kronológiája 1301-1526-ig

Előszó

A legnagyobb magyar többször idézett - de eléggé meg nem szívlelt - gondolata vezetett, amikor a tíz éve megkezdett kutatásunk újabb részeredményét tárjuk az érdeklődő lokálpatrióták, a történelmet tanítók és tanulók elé. Városunk középkori története a régészeti kutatások megindulása óta szemléletesen tárul elénk és gazdagítja ismereteinket azokról az emberekről, akik a várost teremtették a csodálatos tájegységek találkozásánál, a forgalmas utak csomópontjában, a várakkal koronázott hegyek ás szorgos falvak karéjában.
A kronológia második része is elsősorban eseménytörténet, de az elsőhöz viszonyítva lényegesen nagyobb gazdaság- és művelődéstörténeti kitekintésre nyújt lehetőséget. A történelmi alapfogalmak magyarázatára is sort kerítettünk, mint például: mezőváros, szerzetesrendek, parasztpolgárság, vámhely, stb.
Füzetünkben rövidebb időszakot tudunk bemutatni a forrásadatok bővülése miatt, ugyanakkor kisebb földrajzi teret is kívántunk bemutatni azzal, hogy a történeti Zala vármegye tapolcai járására koncentráltunk. Tehettük ezt azért is, mert a Balaton-part és a Káli-medence komplex kutatása nyomán egyre több értékes publikáció jut az érdeklődők kezébe, aminek hatására egyre többen fognak tollat, hogy saját élményeiket, a saját kutatásukat közkinccsé tegyék. Egyre ismertebb lesz Tapolca és környéke Mészárosné Varga Mária, Rózsáné Lendvai Anna, Sági Károly és Törőcsik Zoltán munkássága nyomán. A helytörténeti kutatóterem, az egyre színvonalasabb gyűjtemények és kiállítások fogékonnyá tették a helytörténet iránt azokat a környékbelieket, akik akár itt születtek, vagy ideszármaztak, akik szeretek itthon lenni ezen a tájon. A helytörténeti kutatások publikálására is van lehetőség, hiszen ilyen célból hozta létre a Városszépítő Egyesület a Tapolcai Füzeteket.
Nézhetett az ember bármely irányba: a hegyesdi várból kelet felé Almád monostorára, Csobánc várából Csobáncszeg városára, Bácsra, Köbölkútra, Diskára láthattak rá. Dél felé a Szent György-hegyi "vörös" barátok láthatták Szigliget pompás várát, Ujfalut, Réhelyt, Avast, Szentivánt és töreket, nyugat felé a rómaiaktól szelídgesztenyével sűrűn beültetett Küorrát, amelynek aljában meghúzódott Pabar, Gárdony Uzsaszentlélek, Billege. Távolabb Urbél. Idesejlett észak felé a sümegi vár, Vejnek, Tótdörögd, Gerencsér, Deáki.
Ezekről az elpusztult és még élő településekről szól a jelen kronológia. Vissza