Előszó
Mária... Igen, a kis kék Mária kilép az erdőből. Csillagos fehér fátyola van, homlokán virágkoszorú.
A virágokat egy tisztáson szedegette, fatönkre ült le pihenni, ott fonta koszorúba őket... és...
Tovább
Előszó
Mária... Igen, a kis kék Mária kilép az erdőből. Csillagos fehér fátyola van, homlokán virágkoszorú.
A virágokat egy tisztáson szedegette, fatönkre ült le pihenni, ott fonta koszorúba őket... és az is meglehet, hogy halkan énekelt hozzá!
Kék ruhában van és keblén a Gyermeket tartja...
A kisleány, aki ezt már néhányszor mesélte és álmodta magának, most hosszút sóhajtva fordult át a másik oldalára. Tizennégyesztendős volt, barna, vékonyarcú és Marietta-Lou volt a neve.
Kockás gyapjútakaró burkolta és hímzett párna gyűrödött a feje alatt. A szoba, ahol aludt, szép volt. Üvegajtós, szélesablakú, de egy kicsit rideg a magas falai miatt, amik hófehéren és minden kép nélkül, üresen meredeztek. Szőnyeg nem volt a padlón, hanem az egész be volt borítva tükörfényesre kefélt linoleummal. Kék dívány, kék linoleum, kis kék lámpa egy fehér asztalon, alacsony, csiszoltlapú fehér szekrény, egy óriási holland karosszék, - ez volt Marietta-Lou szobája. Túlnan egy kisebb szobában Miss June aludt, a nevelőnő és még messzibb, az ebédlőn túl, szivarszagú, szőnyegekkel, könyvekkel, kitömött állatokkal és porcellánokkal zsúfolt odúban "Apu".
Vissza