Előszó
Részlet a könyvből:
ELSŐ FELVONÁS
1. kép
Moszkva: 1934. november 14.
(Téli alkonyat. Hat óra felé jár. Hermanék lakása.
Kényelmes szoba, telve boldog jelekkel, amelyek két
ember szerelméről...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
ELSŐ FELVONÁS
1. kép
Moszkva: 1934. november 14.
(Téli alkonyat. Hat óra felé jár. Hermanék lakása.
Kényelmes szoba, telve boldog jelekkel, amelyek két
ember szerelméről és barátságáról beszélnek. Odakinn
lassan esik a sűrű hó, az esti Armata fényei világítják meg. A küszöbön Tánya, fehér szőrmebundában,
csupa hó, agyonfagyott és boldog, kezében hóval borított síléc. Duszja elébe fut, komoly, kicsiny termetű,
fitos orrú lány, 18 esztendős.)
DUSZJA: No tessék... mindig a sílécekkel jön be
a szobába.
TÁNYA: Hermán nincs itthon? Csak azt akartam megnézni ... (Leveszi a bundát.) Hanem micsoda hó!
Hátraszegtem a fejem, mint gyermekkoromban, s
nyeltem, mintha fagylalt lett volna. A kesztyűm
is átnedvesedett, kifacsarhatnám! (Duszja elveszi
bundáját.) Nem volt itt senki?
DUSZJA: A szomszédból jöttek át telefonálni, a gyerek nagyon beteg.
TÁNYA: Megbetegedett? (Letörli a hótól nedves szempilláit.) Igaz is, hisz mondta... Szemjon Szemjonicset megetette, Duszjenka?
Vissza