Tanulmányok Szatmár néprajzához

Előszó

Mátészalkát a Bereg és a Nyírség által övezett szatmári térség központjaként ismerik az országban. Városunk a nyírségi és a szatmári táj találkozásásánál helyezkedik el.
Már a XIV. században mezővárosi rangot kapott, Magyarország és Erdély közti kereskedelmi útvonal fontos állomása volt. jelentősebb történelmi esemény ne??i fűződik a településhez, de lakossága mindenkor részt vett abban az évszázados küzdelemben, melyet a magyar nép vívott az ország függetlenségéért és felszabadításáért. A történészek feljegyezték Mátészalka nevét a Dózsa György vezette parasztháború, a Rákóczi- és az 1848-as szabadságharc, valamint a Tanácsköztársaság harcainak idejéből.
A matolcsi születésű Franki Béla, a legendás hírű Lukács tábornok itt járt középiskolába, és településünk nevéből vette a Zalka Máté nevet. Innen indult el Mosolygó Antal is, aki a Tanácsköztársaság kiemelkedő személyisége lett.
A felszabadulás után az új, független szocialista Magyarország megteremtésének első és sorsforduló időszakában mint a megmaradt Szatmár-Bereg-Ugocsa vármegye székhelye, a szatmári és beregi térség politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális irányításának központja volt.
Szabolcs és Szatmár-Bereg-Ugocsa megye 1950-ben a tanácsok megalakulása alkalmával egyesült és jött létre a mai Szabolcs-Szatmár megye. Mátészalka mint járási székhelyű község továbbra is a szatmári táj természetes központja maradt. Korábban iparban szegény mezőgazdasági jellegű település volt. Megfelelő foglalkoztatási lehetőség hiánya miatt az egész vonzáskörzetből nagyszámú munkaerő vándorolt el ipari tájakra. Az Elnöki Tanács 23/1969. számú határozatával Mátészalkát 1969. augusztus i-vel várossá nyilvánította. Ez a történelmi tény új korszak kezdetét jelentette városunk életében. Vissza