Tanulmányok Pécs történetéből 17.

Előszó

A Tanulmányok Pécs történetéből sorozatot azzal a gondolattal indították útra a szerkesztők, hogy helyet adjon mindazon publikációknak, új kutatásoknak, amelyek egy modern várostörténeti monográfia alapját képezhetik; illetve hozzájárulhatnak a városról kialakult kép teljességéhez. Fontosnak tartottuk olyan tanulmányok közzétételét is, amelyek a későbbi "nagymonográfiában" "csak" hivatkozásként jelennek majd meg. Tudtuk tehát, hogy sorozatunk tartalmilag nem lesz egységes. Amihez ragaszkodtunk - és ezt a megjelent kötetek alapján visszaigazolhatja az olvasó - az a minőség.
Az eddig megjelent tucatnál is több kötet tematikailag négyféle típusba sorolható. Az első típusba tartoznak a kronológiai és tematikai szempontból széles skálán mozgó konferencia kötetek, amelyek évenkénti rendezvényeink anyagából válogatást tartalmaznak - minden megkötöttség nélkül. Még terjedelmi korlátokat sem szabtunk a szerzőknek. A második típust alkotják a tematikus konferenciák anyagát közreadó köteteink, mint pl. a Mohács előtti vagy a török kori Pécset bemutató számok. A harmadik típust egy-egy terjedelmesebb forrást közlő munka képviseli, a negyediket pedig a monográfiák.
Ez utóbbi típusból jelen kötetünk a második, de több szállal kötődik az első hasonlóhoz, amely Koszta László munkája és a pécsi székeskáptalan hiteleshelyi tevékenységéről szól. Koszta László a hiteleshelyek tevékenységének indulását, magyarországi kezdeteit, dokumentumaik sajátosságait mutatta be, és konkrétan feldolgozta a pécsi káptalan e téren kifejtett tevékenységét a 13. század eleji kezdetektől a 14. század közepéig. Nagyon örvendetes, hogy az egyháztörténeti kutatásoknak követője akadt a fiatalabb korosztályból Fedeles Tamás személyében. Fedeles Tamás első tanulmányaiban követte Koszta módszertani alapvetését, de a bővebb anyagból dolgozott, hiszen a 14. század közepétől a Mohácsig terjedő időszaknak az okleveles anyaga már nem olyan szerény, mint a koraközépkori. Ez lehetővé tette Fedeles Tamás számára, hogy vizsgálatainak körét kiterjessze, és a pécsi káptalan összetételéről és tevékenységéről teljes körű képet adjon.
Fedeles Tamás a pécsi káptalan 1354-1526 közötti történetének teljes forrásanyagát feldolgozta, kutatásainak első eredménye egy imponáló gazdagságú adatbázis, amelynek széleskörű archontológiai és prozopográfiai vizsgálatát végezte el a szerző. 1354-1526 között sok személyt ismerünk a pécsi kanonokok sorából, noha a lista egy-egy rövidebb időn belül korántsem teljes. A koraközépkori viszonyoknál többet tudunk a kanonokok származásáról, egyéni életútjukról, a káptalanon belül ellátott feladataikról; de iskolázottságukról és jövedelmeikről is. Többen voltak köztük, akik megengedhették maguknak, hogy a kanonoki stallumból helyettest állítsanak, maguk pedig külföldön egyetemi tanulmányokat folytassanak. Az adatok elemzése során árnyaltabb képet kapunk azokról az ügyekről, amelyek a káptalan elé kerültek, illetve, amelyek kivizsgálására felkérést kaptak. Vissza