Tanulmányok Nagyvárad újkori történetéből

Előszó

Nagyváradon immár több mint hat évtizede nincs intézményi háttérrel folyó magyar történetírás, levéltári kutatómunka. Az egykori Biharvármegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet működése a minden tekintetben viszontagságos 1948. év után megszűnt, de egyházi és világi intézményeink levéltárainak államosítása is ekkor vette kezdetét. A közismert körülmények folytán Nagyvárad, a magyar kultúra egykori empóriuma a 20. század végére humán erőforrásait tekintve messze leszakadt az anyaország vagy akárcsak néhány erdélyi központ potenciáljától. Mindez hangsúlyosan igaz a tágabb értelemben vett történetkutatás terén. Intézményi hátteret és támogatást nélkülöző egyéni műhelyek, egyéni ambíciók néhány jelentősebb produktumától eltekintve az utóbbi két évtizedben is elsősorban az elsődleges forrásokat mellőző, levéltári kutatásokra egyáltalán vagy csak szerény mértékben támaszkodó, a vonatkozó addigi szakirodalom adatait tallózó történetírás vált uralkodóvá. A helyi állami levéltári fiókban és a jóval szerényebb iratállományokkal rendelkező „maradék" egyházi archívumainkban felhalmozott, összességükben hatalmas mennyiségű és jórészt feldolgozatlan, zömmel az egykori Bihar megye és Nagyvárad magyar intézményeinek múltját adatoló levéltári anyag kutatása azonban igen szerény lehetőségeink közepette is kötelességünk.
A Miscellanea Historica Varadinensia címmel most útjára indított sorozat kifejezetten a primer források kutatásán alapuló történeti tanulmányoknak és forrásközléseknek, a szűkebb földrajzi tér - elsősorban Bihar megye és Nagyvárad - köz-, művelődés-, intézmény-, egyház- és művészettörténetére vonatkozó munkáknak adna helyet. E négy tanulmányt tartalmazó első kötetet reményeink szerint belátható időközönként továbbiak fogják követni. Vissza