Tanulmányok Fekete Istvánról

Előszó

Nem vagyok irodalomtörténész, csak olvasó. Nem tisztem egy író életpályáját besorolni, megítélni. Jogom e bevezetőhöz az elfogult olvasó bátorsága. Az a gyengéd bátorság, melyet a meleg szeretet táplál. A megvallható szeretet, öröm, jó érzés, ami elfogott, elfog, ha nevét hallom, ha felidézem élményeim, amivel művei gazdagítottak. Szeretem Fekete Istvánt, az embert, az írót, a szó mágiájával gyógyító művészt.
Mai világunk az értékvesztés, értékkeresés zavaros világa. Nem világos: mi a megőrzendő, mi az elvetendő. Iránytű számomra Gárdonyi Géza megfogalmazta gondolat: "A könyvre kiadott pénz látszólag kidobott pénz. Mint a vetőmag". Fekete István művei vetőmagok. Életünk, a természet és az ember megújulásának, folyamatosságának éltető elemei. Mint kenyérnek az élesztő, napfény és víz a növénynek, művei, gondolatai akképpen emberi létünk szerves részei. Elfogultságom bátorít leírni: nélkülözhetetlenek.
Fekete István moralista. A szó messze múltban gyökerező felfogása szerint. A latin és korakeresztény kultúra jegyében. De Fekete István számomra mindenekelőtt és -fölött író. Követett, hirdetett alapelvei az irodalom fénylő világában jelennek meg. Nem elvont fogalmak, hanem valóságos világban, élő természet és élő emberek lebilincselően gazdag viszonyában. Szórakoztatva, vonzó módon nemesít. Azt a többletet kapjuk tőle, amit csak művész képes igazán nyújtani: szép nála a világ. A megismételhetetlen emberi élet tartalmasságát, a harmónia gazdagságát, röviden: az élet boldog megélésének melegét. A legtöbbet, amire ma olyan sokan és oly nagyon szomjazunk.
Fekete István, az ember, 27 éve halott. Az író, megálmodott hősei azonban halhatatlanok. Művei sem magán-, sem közkönyvtárak polcain nem porosodnak. Naponta nyújtanak új és új élményt olvasóiknak. Szerencsére a magyar filmgyártás, a Magyar Televízió bátran nyúlt munkáihoz. A Vuk, a Bogáncs, a Tüskevár, A koppányi aga testamentuma szép feldolgozása milliók számára jelenteti maradandó örömet. Vissza