Tanulmányok Budapest multjából IV.

Előszó

Részlet:

Budapest őskora.
Egy emberöltővel ezelőtt, 1904-ben jelent meg Nagy Géza összefoglaló ismertetése Budapest és vidékének őskori leleteiről.1) Az ismertető nagy gonddal és lelkiismeretességgel gyűjtötte össze a szakirodalomban található, valamint a Nemzeti Múzeum régiségtárában, az Aquincumi Múzeumban és a magánosok gyűjteményeiben őrzött leletek alapján elérhető adatokat. Munkája ily módon, mint adatgyűjtemény, ma is maradandó értékű, amelynek a további kutatás számára is megvan az a megbecsülendő érdemé, hogy megbízható és nemcsak az egyes leleteket írja le szakszerűen, hanem ahol erre megvan a lehetőség, a lelőkörülményekről is pontosan tájékoztat bennünket.
Hogy ez a maga idejében kiváló szakmunka ma már kiegészítésre és itt-ott módosításra is szorul, azt nem róhatjuk fel Nagy Géza hibájául. Ő abban az időben, amikor még az ősrégészeti kutatás alapjául nem szakszerű ásatás, hanem a legtöbbnyire véletlenül, szórványosan előkerült leletek tipológikus osztályozása szolgált, - a körülményekhez képest a legjobbat adta. Ha ez a tipológizálás az őskor problémái fölött borongó homály eloszlatására kevésbbé vagy egyáltalában nem volt alkalmas, ha a kronológia megállapításában nem egyszer tévútra vezetett és az őskor történelme, az egyes kultúrák és a kultúrahordozó népek megismerése szempontjából eredményei jórészt meddőnek mondhatók, - úgy mindenesetre magában a módszerben volt a hiba, amely a század fordulóján az európai őskori kutatás terén úgyszólván általános volt. Vissza