Előszó
Az iskolai munkát jelentősen meghatározó tantervek készítésének három különböző munkafázisa van.
Az elsőben a szaktudomány/ok/ képviselői és a tanítás elméleti igényű specialistái a tudomány/ok/...
Tovább
Előszó
Az iskolai munkát jelentősen meghatározó tantervek készítésének három különböző munkafázisa van.
Az elsőben a szaktudomány/ok/ képviselői és a tanítás elméleti igényű specialistái a tudomány/ok/ fejlődéséből, az adott oktatási intézménytípus konkrét feladataiból, a neveléslélektan és a pedagógia törvényszerűségeiből kiindulva meghatározzák az illető tantárgy stratégiáját.
A második munka-periódus kétféle tevékenységet kíván. A tudományszakok művelői a stratégiai rendszerből kiindulva összeállítják azt a koherens és érvényes ismeretrendszert, melyet elképzelésük szerint a tanításban szerepeltetni kell. A gyakorló tanárok autentikus csoportja ezután kipróbálja, mi az, arai a rendszer és a tudományosság keretein belül megtanítható} kipróbálja, hogyan lehet a szaktudomány/ok/ legfrissebb és az általános közoktatás szempontjából feltétlenül szükséges eredményeit, elemeit is transzformálni.
A tantervkészítés harmadik szakaszában állítható össze az a tanterv-javaslat, melyet a tudományos hitelesség szempontjából újból végig kell gondolni. Ezt a változatot átlagos iskolai körülmények között ellenőrizni kell, megállapítandó, az új tanterv jobban szolgálja-e a személyiség általános fejlesztését vagy sem. Ha ugyanis az így tanított osztályok eredményei szignifikánsan nem jobbak, a tanterv-változatot semmiképpen sem szabad bevezetni.
Jelen kötetünk egy reménybeli irodalom-tanterv készítésének második szakaszát rögzíti.
Mivel úgy gondoljuk, hogy az irodalomórákon a jelenleginél nagyobb teret kell biztosítani a személyiségformálásnak és jobban kell érvényesíteni a humán-kultúrában bekövetkezett szerkezete-változást, ezért fölkértünk öt különböző területen dolgozó szakembert: a drámapedagógiában és drámaesztétikában jeles Gabnai Katalint, a filmesztéta Honffy Pált, a zenekutató és karvezető Lukin Lászlót és Lukin Lászlónét, valamint Várnagy Ildikó szobrászművészt, foglalják össze, hogyan érvényesítenék a maguk művészeti területének szemléletét és alkotásait az irodalomtanítás megújításában.
Vissza