Tanulmányok az egész napos iskoláról

Előszó

Vérbeli pedagógusok mindig tudták, hogy a nevelésben mi minden múlik a szervezeti kereteken, hogy milyen doktrinér előítélet a szervezeti formákban pusztán valami formálisát és meghatározottat látni. A nevelőintézmények rendszere és rendje: a növendékek életét szabályozó rendszer, belső tartalommá váló rend - a nevelésnek nem lehetősége, hanem eszköze.
Természetesen nem alakítható kényünkre-kedvünkre. A kigondolható változatoknak (s már gondolkodásunkat is mennyire körülhatárolja a társadalmi térben és időben elfoglalt helyzetünk!) csupán kicsiny hányadát valósíthatjuk meg, s ebből is - adott konkrét körülmények között - egyetlenegy az optimális. Ezt az egyet megtalálni - olyan feladat ez, mely nélkülözhetetlenné teszi a tudományos szigorral végrehajtott vizsgálatok sokaságát.
A kísérleti vizsgálatok azonban csupán szükséges, de nem elégséges feltételei az útkeresés sikerének. Valamely szervezeti újítás kigondolói és kipróbálói - amennyiben hipotézisüket igazolva látják, s ezt demonstrálni is tudják - így szólhatnak: Ilyen és ilyen konkrét viszonyok között ilyen és ilyen eredményeket értünk el, másutt tehát annál nagyobb valószínűséggel érhetők el hasonló eredmények, minél hasonlóbbakká teszik az ottani viszonyokat a kísérletiekhez. De annak tisztázása, hogy „a viszonyok hasonlóvá tételére" (az objektív és szubjektív viszonyokat és működéseket egyaránt beleértve) mennyiben van valahol lehetőség, már meghaladja a kísérletezők hatáskörét. Vissza