Előszó
Halálának tizedik évfordulójára jelent meg - a nagy életműből - e szerény kötetnyi válogatás, hogy ezzel a könyvvel is emléket állítsunk Radnai Bélának: a kitűnő embernek, a jeles pszichológusnak,...
Tovább
Előszó
Halálának tizedik évfordulójára jelent meg - a nagy életműből - e szerény kötetnyi válogatás, hogy ezzel a könyvvel is emléket állítsunk Radnai Bélának: a kitűnő embernek, a jeles pszichológusnak, a neves egyetemi oktatónak, az egykor oly népszerű népművelőnek.
Nem lehet belenyugodni abba, hogy a múló idő elhomályosítsa emlékezésünkben Radnai Béla munkásságát, kiemelkedő személyiségét, hogy méltatlanul megfeledkezzenek róla, hogy neve már ismeretlenül hangozzék a fiatalabb nemzedék előtt.
Tíz év telt el Radnai Béla halála óta, mégis, ma is nehéz elhinni, hogy nincs, és soha nem lesz már többé közöttünk. Aki Radnait ismerte, tudja, olyan ember volt, akiről nehezen elképzelhető, hogy egyszer meghalhat. Hatalmas életerő, vitalitás jellemezte, derűs kiegyensúlyozottságától, kifogyhatatlan humorától, meleg emberségétől oly messze állt minden, ami komor, gyászos lehet, ezért volt oly idegen tőle a halál is.
Betegségre, de más egyébre sem panaszkodott soha. Minden bizonnyal már nagyon beteg volt, különféle vizsgálatokra járt, de erről is inkább a külső megfigyelő tárgyilagos kíváncsiságával, semmint a beteg szorongásával szólt. Elevenen adta elő az izotópos vizsgálatot, és lelkesen beszélt az orvostudomány műszerezettségéről, az "okos" gépekről, pedig ekkor már csak hetei voltak hátra.
Vissza