Tanulmányok a mai magyar nyelv szókészlettana és jelentéstana köréből

Fülszöveg

A nyelvtudomány rohamos fejlődése szükségessé teszi az 1968-ban megjelent (s azóta már nyolc kiadást megért) „A mai magyar nyelv" című egyetemi tankönyvben foglaltaknak fokozatos kiegészítését, módosítását. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem leíró nyelvtani csoportja - a nyelvtudomány új eredményeinek és módszereinek bemutatása, a tankönyv anyagának felfrissítése céljából - egy tanulmánygyűjtemény-sorozat indítását határozta el. Ebből a sorozatból az alábbi kötetek jelentek meg: a „Tanulmányok a mai magyar nyelv szófajtana és alaktana köréből", a „Tanulmányok a mai magyar nyelv mondattana köréből", valamint a „Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana köréből".
A tanulmánygyűjtemény-sorozatnak ez a kötete a szókészlettan (frazeológia) és a jelentéstan kérdéskörét vizsgálja. E részdiszciplínák fontos elvi kérdéseivel foglalkoznak Gáspári László, Juhász József, Károly Sándor és Ruzsiczky Éva tanulmányai. Az említett részterületek jellegéből fakadó és az előzőkéhez képest új vonása a tanulmánykötetnek, hogy nagymértékben bevonja vizsgálati körébe a szépirodalom nyelvét (erről tanúskodik Benkő László, Gaál Edit és Rácz Endre dolgozata), két szerző (Fehér Erzsébet és J. Soltész Katalin) pedig kimondottan egy-egy író nyelvkincsét dolgozza fel a maga sajátos szempontjából. A tudománytörténet oldaláról egészíti ki a kötet anyagát Szathmári István tanulmánya.
A kiadvány mindenekelőtt az egyetemi oktatást és a tanári továbbképzést kívánja szolgálni, de nagy haszonnal forgathatják a nyelv- és az irodalomtudomány kutatói, valamint a nyelvészet és a stilisztika iránt érdeklődő olvasók is. Vissza