Tanulmányok a magyarországi szakszervezeti mozgalom történetéről

Előszó

A magyarországi szakszervezeti mozgalom történetének feldolgozása fontos feladata a történetírásnak. Szükségessé teszi az a jelentős szerep, amelyet az ipari munkásságnak, majd a bérből és fizetésből élő dolgozók mind szélesebb tömegeinek szakmai, iparági szervezetei a magyar társadalom életében mintegy száz év óta betöltenek. A történeti művekben azonban mind ez ideig nem méltatták kellően, nem tárgyalták érdemben ezt a szerepet. Ennek hiánya érezhető azon az összképen, amit a történetírás társadalmi fejlődésünk legújabb korszakáról kialakított. A magyar munkásmozgalom történetének számos, már hitelesen feltárt ténye sem érthető és magyarázható kielégítően azoknak az összefüggéseknek megvilágítása nélkül, amelyeket a szakszervezetek múltja rejt magában. Munkásmozgalom-történetírásunk igen jelentős általános eredményei közepette a szakszervezetek történetének kutatása és feltárása háttérbe szorult.
Ez az elmaradottság annál is inkább feltűnő jelenség, mivel a szakszervezet-történetírásnak nem jelentéktelen hagyományai vannak magában a munkásmozgalomban. Szociáldemokrata szakszervezeti vezetők vagy égiszük alatt a mozgalom harcosai közé tartozó más szerzők már a múlt század nyolcvanas éveitől kezdve készítettek az egyes szakszervezetek keletkezéséről, fejlődési útjáról kisebb igényű összefoglalásokat, később pedig nagyszabású történeti munkákat is. Jászai Samu 1925-ben megjelent könyve már az egész szakszervezeti mozgalom akkor mintegy hat évtizedes történetét tekinti át. A történetírói tevékenység a szociáldemokrata mozgalmi élet része volt, s a mozgalomban keletkezett történelmi jellegű munkák túlnyomórészt éppen a szakszervezetekkel foglalkoznak. Vissza