Tanulmányok a magyar parasztság történetéből

Előszó

I.
A jobbágyság egységes társadalmi osztályként a XIV. és XV. században jelent meg Magyarországon s benne az Árpádkori társadalom különböző szabad- és szolgaállapotú elemei vegyültek össze. Tömegre nézve az ország lakosságának nagy többségét zárta magába s kialakulása lassú, a történelem távlatából is alig megfigyelhető társadalmi és gazdasági kiegyenlítődés eredménye volt. E kiegyenlítő folyamatban a kifejlődött földesúri hatalom köteléke alatt elmosódtak a szabad, szabados és szolgai eredet elválasztó falai. Ugyanakkor — a felvirágzó városgazdaság elvonva a falutól az ipart és a kereskedelmet — a megtelepedés korából származó merev foglalkozási tagoltságok szétoldódtak s a földesúri hatalom alatt folyó munka a mezőgazdaság terén közös formákat vett fel. Az egységes jobbágyosztály kibontakozásának korában a szabadok sokrétű társadalmából a nemesek rendje alakult ki. Miközben egyes kisbirtokos rétegeknek sikerült a nemesi rendbe küzdeni magukat, mások, a nagybirtok erősebb nyomása alatt élő szabadok a jobbágyság osztályába hanyatlottak. Azok a szabad népelemek, amelyek a jobbágyság elemeivé lettek, a földesúri hatalom alatt lassanként elvesztették kapcsolatukat a szabadok társadalmával s kiestek a vármegyében szervezkedő nemesi közösségből. Míg ezek veszítettek a nagy társadalmi fordulón, addig a szolgaeredetűek nyertek rajta, elsőben is elnyerve az addigi szabad földesúri telepesek költözési szabadságát, mely a jobbágyság közös java lett.
A jobbágyságot, melyet a földesúri hatalom és a terhek rendszere foglalt egybe, a nemesi renddel még sokáig összekötötték a múltból eredő és azóta is szüntelenül szövődő Vissza