Tanulmányok a magyar-orosz irodalmi kapcsolatok köréből I.

Előszó

Az irodalmak kapcsolatai, kölcsönhatásai mély, történelmi szükségletekről, igényekről árulkodnak; egy-egy kultúra, egy-egy irodalom kiválasztja magának a világkultúrából, a világirodalomból mindazokat az eszméket, alkotásokat, kezdeményezéseket, amelyek valaminő belső igény miatt hasznosak lehetnek számára, vagy amelyek a maga fejlődésének egy-egy szakaszán hiányt pótolnak, tettekre serkentenek, vállalkozásokra ihletnek. A magyar irodalom különböző korszakaiban a nagy nyugati irodalmaknak, s elsősorban a franciának ihlető hatásával találkozunk. De irodalmunk fejlődésének két fontos szakaszán - mondhatnók: fordulóján - az orosz, illetve a szovjet irodalom sugallata érvényesül, s ez a sugallat a magyar realista regény, illetve a szocialista magyar irodalom kibontakozását segíti elő.
Mindkét korszakban az orosz irodalom hatása olyan hazai törekvéseket igazol és táplál, amelyek szervesen származtak irodalmunk helyzetéből. A szovjet irodalom hatása a hazánkban épülő szocializmus viszonyai közt válik természetessé, történelmileg indokolttá -, de ennek a hatásnak érvényesülését elősegíti az a kapcsolat is, mely a múlt században alakult ki a magyar és az orosz irodalom között. Irodalmaink folyamatos kapcsolatainak több, mint évszázados a hagyománya. Az orosz irodalom hazai hatását s az orosz kultúra iránti érdeklődést elősegítették azok a történelmi és társadalmi párhuzamosságok is, amelyek a múlt században a magyar és az orosz nép közt fennállottak. Ezek a párhuzamosságok s a két nép haladó mozgalmainak rokonságai -, valamint az életforma, az életstílus hasonlóságai is: mély és együttérző érdeklődést keltettek a magyar írókban az orosz irodalom, az orosz kultúra iránt. A Gogol-fordító Arany János az orosz hétköznapokban a magyarhoz hasonlókra ismert, s Jókai különc földesura is emlékeztettek a Holt lelkek alakjaira. Bérczy Károly Anyegin-fordítása annyira áthasonult a mi éghajlatunkhoz, hogy Krúdy Gyula nyírségi csendje, őszi álmai és utazásai fölé - magyar költeményből vett strófákként lehetett mottóul írni sorait. Turgenyev valóságos kinyilatkoztatás volt a Reviczky-nemzedék számára, s a modern magyar novella kialakulásához többet adott ő Maupassant-nál is. Csehov hatása is hozzájárult ahhoz, hogy Nagy Lajos novellaművészete kibontakozzék, s Gorkij ihletését nem nehéz fölismernünk a mi Tanácsköztársaságunk irodalmának forradalmi hevületében. Lehetne még tovább folytatni a párhuzamosságokat - hasonlóságok és különbözőségek párhuzamosságait -, melyeknek vizsgálatára épp az jogosít fel, hogy mindkét nép számára a haladás, a polgárosodás feltételei, egy bizonyos korban, hasonlóak voltak. Vissza